# Hope Életének Története: Chapter 5

Sziasztok. !

Hát nem vagyok elégedett a komik számával..de nem baj. Mercíí, nem tudom mi van veled.. Nem írsz meg semmi. Hát ez a fejezet nagyon rosszra, és rövidre sikerült. Ígérem a kövi jobb lesz.

Nem tudom mit szóltok hozzá de megint bevezetem a 3 komit.. 

Ha szeretitek Ronaldot, és Neymart akkor látogassatok el a másik blogomra is. La Vida Real

Jó olvasását.! 

Pussz.: Wiwii

~ne mondd mindig, hogy 'Még van időm.' emlékezz, hogy mindig ott lesz a 'Már túl késő.'

Az ágyamon ülve még mindig a tegnap este által okozott fejfájás fájdalmait éreztem. Még sosem voltam ennyire részeg. De leginkább az nem hagyott nyugodni amit Sergio mondott.. Mi ütött belém? Én nem ilyen lány vagyok. Igazából, már én se tudom, hogy valójában ki vagyok vagy, hogy ki akarok lenni.. Gondolataim közepette eszembe jutott pár dolog a tegnap estéről. 

** - Gyerünk édes táncoljunk. - mondtam Crisnek.

- Hope, te tiszta részeg vagy. Önszántadból tuti nem táncolnál velem. 

- Na kérlek...

- Nem Hope. 

Nem tudtam tűrni, hogy nemet mond. Annak sem tudtam ellenállni, hogy megcsókoljam. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Cris már nem ellenállt. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi és senki. Crist látva őt sem. 

- Tudod milyen rég megakartam ezt már tenni? De nem vagy józan így nem ér semmit. - mondta Cris.  *** 

Erre már nem tudom, hogy mit válaszoltam. Talán fel kellene hívnom Linds-et, hogy nem-e tud többet mint én. Amíg nincs túl késő. Előkerestem az Iphone-om. Tárcsázni kezdtem a számát. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy tudni akarom mi történt. 

  - Szia. - szólt bele a telefonba nyúzott hangon. 

  - Szia Linds. Ráérsz? 

  - Persze mondd csak. 

  - Azt akartam kérdezni, hogy te emlékszel valamire a tegnap estéről? 

  - Veled, és Crisel kapcsolatban? - halottam a hangján, hogy mondatába belemosolyog. 

  - Igen. 

  - Hát nem túl sok mindenre. Nekem is szinte minden kiesett. Annyira emlékszem, hogy beszéltetek aztán te egyre közelebb mentél hozzá. Simogattad. Azt hiszem, hogy valamire rá akartam venni. Vagyis úgy nézett ki. Aztán ha jól tudom csókolóztatok. Ott faltátok egymást. Te elkezdted húzni valahova, de Cris visszament az asztalhoz. Ahol mi voltunk. 

  - Jaj ne.. Most mit csináljak? 

  - Nem tudom Hope. De minél előbb meg kéne beszélnetek a dolgot. 

  - Igen tudom...Most jut eszembe. Segio hívott minket a holnapi edzésre. 

  - Tényleg? És mikor lesz? 

  - 11, ha jól emlékszem. 
  - Akkor gyere értem 11-re. Vagy én menjek? 
  - Nem megyek én. Na de most leteszem. És köszi a segítséget. 
  - Ne köszönd. És majd holnap még beszélünk erről a Cris-es dologról. 
  - Jól van. Puszi. 
  - Puszi. 
Ami után letettem a telefont, megint rám tört a fejfájás. Próbáltam elterelni a gondolataimat. Sikerült is de erre meg végképp nem akarok gondolni. Cris most mit gondolhat rólam. Azt nem akarom, hogy gyávának tűnjek. Mert nem vagyok az. Nem fogok előle bujkálni egész életemben. Vállalnom kell a tetteim következményeit. Végül is ha jobban át gondolom a dolgot.. Egész jól éreztem magam vele. Amikor a kocsiban voltunk. Miközben gondolkodtam, láttam, hogy a kocsikulcs a szőnyegen hevert. Tényleg. Azt el is felejtettem, hogy a kocsikulcsomat elvesztettem tegnap. De így már minden rendben van. Vagyis nem egészen minden, de meg lehet oldani. Remélem. Elég fáradt voltam. Elmentem zuhanyozni. Vittem magammal a pizsamámat is. Nem volt kedvem semmihez, ezért fogmosás után lefeküdtem aludni. 

* Másnap reggel *

  - Kisasszony. 
  - Igen? 
  - Le fogja késni a reggeli futást a barátnőjével. 
  - Beckie? Hívott? 
  - Igen. Azt mondta, hogy mondjam meg önnek, hogy 10 perc múlva kint várja a házuk előtt. 
  - 10 perc? Fel se kelet annyi idő alatt. 
  - Akkor visszahívjam és mondjam neki, hogy nem megy? 
  - Nem kell. Gyorsan megpróbálok fel kelni. Ja és Maria. 
  - Igen? 
  - Ne kisasszonyozzon. 
  - Rendben. 
Gyorsan magamra kaptam egy melegítő nadrágot és egy toppot. A hajamat hátrafogtam, és elindultam. Amikor kiléptem a házból, egyből meg is pillantottam Beckiet.
  - Szia. - mentem oda hozzá. Elég morcosnak látszott. 
  - Szia. Jól ott hagytál a fürdőben. 
  - El kellett mennem. Most ne legyél már ilyen. 
  - És tegnap mért nem hívtál? 
  - Mert nem voltam itthon. 
  - Attól még hívhattál volna. 
  - Jó bocsi. 
  - Ha én nem hívlak akkor még most sem keresel meg. 
  - Tudod mért nem? Mert elegem van az állandó nyavalygásból. De mennem kell majd találkozunk.

Nem is tudom miért mondtam neki ezt, de már belefáradtam, hogy neki semmi sem jó. Folyton azt akarja, hogy csak vele törődjek. Senki mással. Nekem ez nagyon nem hiányzik. Visszaindultam a házunk fele. Ránéztem az órára. Már 10 óra?!  
  - Marta ! 
  - Igen? 
  - Csinálnál nekem egy szendvicset? 
  - Persze. Felvigyem a szobájába? 
  - Igen. Köszönöm. 
Felmentem a szobámba. Nem akartam nagyon kiöltözni. Először is lezuhanyzok, és majd utána választom ki a ruhámat. Miután a hajamat is kivasaltam, elkezdtem keresgélni a ruháim között.  

Egy egyszerű, szürke pólót vettem fel. Gatyának pedig egy pink csőnadrágot. Felkentem egy kis alapsminket. Abban a pillanatban kopogtak az ajtón. Persze én tudtam, hogy Maria az. Beengedtem, majd egy " jajj de csinos itt valaki " kijelentéssel, távozott is a szobámból. Én elfogyasztottam a reggelimet, majd mentem fogat mosni. 





* Lindseyék háza előtt *

Amire odaértem, Linds már várt rám a házuknál. Nagyon ki volt csípve. De ennek én az okát is nagyon jól tudom. 
  - Szia. - szállt be a kocsiba. 
  - Szia. Indulhatunk? - kérdeztem. 
  - Igen, de túl is éljem. 
  - Oké.. Óvatosan vezetek. Megígérem. Na és mesélj. Milyen volt a buli Sergioval? 
  - Hát az a része amire emlékszem, az egész jó. 
  - Bejön neked igaz? 
  - Hát.. 
  - Ezt igennek veszem. 
  - Nagyon kedves, és figyelmes. 
  - Megsúgom neked, hogy te is bejössz neki. 
Láthatóan nagyon örült a hírnek. A teljes utat végigbeszéltük. Volt szó Crisről is. Már csak ezt a napot kell túlélnem. És a többit. Nemsokára meg is érkeztünk a stadionhoz. Először nem akartam beengedni, de megmondtuk, hogy kik vagyunk és beengedtek. A stadionba még nem játszott senki. Sergio már várt minket. 
  - Sziasztok. - köszöntött mind a kettőnket 3 puszival. 
  - Szia. - köszöntünk vissza. 
  - Sergio, nem is mondtad, hogy az én vadmacskám is itt lesz. - jött oda Cris, és adott ő is három puszit. 
  - Szia neked is. - mondtam. 
  - Ja igen sziasztok. 
  - Cris, majd beszélhetnénk? - mentem oda Crishez jó közel, hogy a többiek még véletlenül se hallják meg. 
  - Persze édes. Edzés után jó lesz? 
  - Igen. 

* Edzés közben *

Nagyon élvezem az edzést. José, nagyon jó edző. Persze a focisták is nagyon jók. Régebben mindig arról álmodtam, hogy híres focista leszek, de sajnos ez az állom, állom marad. Már nem sok volt hátra az edzésből. 
  - Képzeld. Sergioval, ebédelni megyünk edzés után. Annyira örülök neki, hogy elhívott. 
  - Komolyan? Hát szerintem akkor nekem már nem kell segítenek összehozni titeket. Meg az magától is. 
Akkor vettem észre, hogy José leküldi őket a pályáról. Még mond nekik valamit, és azután az öltözök fele mennek. 
  - Hát akkor sok sikert. Szurkolok, hogy jól sikerüljön az ebéd. - öleltem át barátnőmet. 
  - Köszi. Te is mész Crisel nem?
  - Nem. Csak elhívtam beszélgetni. 
  - Oo.. értem. Hát még abból is sülhet ki valami. 
  - Dehogyis. - vágtam rá.
Pont akkor érkezett meg Sergio is. 
  - Na akkor mehetünk? - kérdezte Lindstől. 
  - Igen. 
  - Szia Hope. - adott megint három puszit Sergio. 
  - Sziasztok. 
Egy kicsit vártam még Crisre. Nem bírtam egy helyben állni. Elindultam az öltözők fele. Szerencsémre Pont jött Cris is. 
  - Nem tudom te, hogy vagy vele, de én nagyon éhes vagyok. Nem megyünk el kajálni? 
  - Egy kicsit én is éhes vagyok. 
  - Menyünk hozzám, vagy valami étterembe? 
  - Ahogy neked jobb. 
  - Hát akkor menjünk hozzám, és rendelünk pizzát. 
  - Az tökéletes lesz. 
  - Akkor menjünk. Kocsival vagy? 
  - Igen. 
  - Akkor megyek elöl. 
Beszálltunk a kocsikba. Elindítottam a motort. Meg persze előtte a zenét is.