Elég sokat töltöttem azzal, hogy kiválasszam a megfelelő öltözéket. Azért még is egy meccsre megyek, de szeretnék tetszeni Ronaldonak is. Mit gondolok én? Tetszeni? Neki most Irinaval kell törődnie. Már megint elkalandoztam. Valahogy mostanában minden gondolatom Crisre terelődik. Egyre jobban érzem azt, hogy szeretem. Nem..Nem.. Ő csak a barátom. Azt fogom csinálni, hogy barátként tekintek rá még ha nem is azt érzem. Ha véglegesen szakít Irina és Cris, akkor majd talán elkezdtem csábítani. Nem akarok egyből a karjaiba hullani. Végül megtaláltam a megfelelő ruhát.
Egy nagyon egyszerű összeállítást választottam. Elég sokat gondolkodtam, hogy cipőt, vagy magassarkút vegyek fel hozzá de a fekete converse ismét tarolt. Az egyenes hajamat szabadon hagytam. Belenéztem a tükörbe, és egy kis smink után a telefonomra pillantottam. " Már ennyi az idő?! " gondoltam magamban. Este 8 órát mutatott a kijelző. Nem szeretek sehova se késve érkezni. Lefutottam a földszintre. Elköszöntem mindenkitől, majd a kocsimat tűztem ki célpontnak. Amikor már a kocsinál jártam rájöttem, hogy a kocsikulcsot nem hoztam magammal.
- Hope. - szólított meg valaki a hátam mögül. A hang irányába fordultam, és már csak arra eszmélek, hogy a kocsikulcsom felém repül. - Csak óvatosan.- anyu figyelmeztetett, és biztatóan mosolygott.
- Köszi. - beszálltam a kocsiba. Imádtam így egyedül kocsikázni. Megint szokás szerint zenére énekeltem. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, már a stadion parkolójában vagyok. Nem tudtam, hogy merre induljak el. Persze már jártas voltam a dologban de azért ez még is más volt. Őrök, tömeg. Nem tudtam mit tegyek, ezért felhívtam Crist.
- Szia cica.
- Szia Cris. Itt vagyok a Bernabéu előtt de fogalmam sincs, hogy menjek be.
- Ne aggódj. Én mindent intéztem. Ha meglátsz egy kalapos, hosszú ruhás férfit menj vele.
- Ez most komoly?
- Nem csak vicceltem. Persze, hogy komoly.
- Ha átversz..
- Miért tenném? Szerinted én nem akarom, hogy itt legyél?
- Nem tudom. Na de akkor ha minden igaz nemsokára találkozunk. Puszi.
- Miért mondod? Miért nem adod?
- Majd.. - azzal kinyomtam a telefont. Ha hiszitek ha nem tényleg jött velem szembe egy kalapos, földig élő kabátos férfi. Így távolról nem igazán ismertem fel.
~ Cris ~
Miután Hope elment, újra azt éreztem, hogy ismét élek. Irina nagyon elvette az életkedvem. Nem tudom, hogy mi lehet velem a probléma. Hope nem szeret. Ő csak is kizárólak barátként tekint rám. Olyan eszméletlen egy lány. Nem lehet követni. Az egyik percben úgy érzem, hogy elég közel járok már hozzá. A másik percben nagyon távolságtartó. Komolyan mondom az őrületbe kerget. Meglátom, és nem vagyok önmagam. Egyszerűen a közelében ledermedek. Persze már mostanában elég jó a viszonyunk. Próbálok rá barátként tekinteni, és beletörődni abba, hogy ő nem akar többet. De valahogy el kell érnem, hogy belém szeressen.
Fogalmam sincs mi ütött belém? Én egy lány után szaladgálok amikor ott van több millió. Nekem még is ez az egy kell. Nem nem fogok utána menni. Persze mindig ki fogom használni az összes lehetőséget, hogy a közelében lehessek. A gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg. Meg sem néztem, hogy mi áll a kijelzőn, beleszóltam.
- Haló?
- Szia édes.
- Irina? Te meg mi a francnak hívsz fel?
- Gondoltam beugrok még meccs előtt egy kis előjátékra.
- Az felejtsd el! - csaptam le a telefont.
Hihetetlen, hogy ez a nő 1 perc alatt fel tud idegesíteni. Nem baj most már nincs olyan sok idő a meccsig. Addig elmegyek, és lenyomok egy laza edzést. Nagyából nem vittem szinte semmit, csak a fontos dolgokat. Mindenem az öltözőbe volt. Beszálltam a kocsiba, és csak Hope járt a fejembe. Ide-oda cikáztak a gondolataim. Már a saját gondolatomba is belemosolyodtam. Bárhova néztem csakis Hope jelent meg előttem. Szerintem ez már beteges. Szerencsére hamar odaértem a Bernabéuhoz. Megbeszéltem Pepével, és Marcelloval, hogy jöjjenek egy kicsit előbb. Persze azt is tudtam, hogy Iker is itt lesz.
- Szia ! -köszöntem az öltözőbe belépve. Csak Iker állt ott.
- Szia. Te hogy-hogy ilyen korán?
- Gondoltam lenyomok még egy laza edzést, meccs előtt.
- Hát még egy jó hosszú laza edzést.. - pillantott az órájára. - Gyere. Rúgj kapura. - intett a kezével.
Ki mentünk a gyepre. Igaz, hogy még a stadion üres volt, de én már láttam magam előtt a közönséget.
- Te Cris.
- Igen?
- Hogy állsz Hope-al?
- Hát ez bonyolult.
- Van időnk.
Elmeséltem neki mindent. Az elejétől a végéig.
- Haver, te szerelmes vagy. Cristiano Ronaldo szerelmes.
- Ki szerelmes? - érkezett meg Pepe, és Marcello is.
- A mi Ronaldonk.
- Ezt nehéz elhinni de ahogy elnézem Hope-ot. - kapcsolódott be a beszélgetésbe Pepe is.
- Szállj le a csajomról. - Förmedtem rá. Persze csak viccből.
- Jó nyugi be ne kapj.
- Hát még a meccsig bármi előfordulhat.
- Amúgy itt lesz? -kérdezte Iker.
- Igen. Tényleg. Valahogy be kéne hoznom.
- Ne aggódj haver. Megoldom. - nyugtatott meg Marcello de igazából ettől csak még jobban izgultam. Még, hogy Marcello megoldja? Képtelenség..
Még egy két órát edzettünk mire megérkezett a teljes csapat. José-nak szóltam, hogy jön Hope, aminek kifejezettem örült ahogy levettem a tekintetéből. Persze én meg annak örültem, hogy nem kellett győzködnöm. Még fél óra van hátra a meccsből. Váratlanul arra kapom fel a fejem,hogy megcsörren a telefon. Amikor meglátom a kijelzőn Hope nevét elmosolyozok, majd végighúzom a képernyőn az ujjam és ezzel engedélyezem a hívást.
- Szia cica.
- Szia Cris. Itt vagyok a Bernabéu előtt de fogalmam sincs, hogy menjek be. - nagyon örültem mikor meghallottam a hangját. Egyszerűen meg tudott nyugtatni.
- Ne aggódj. Én mindent intéztem. Ha meglátsz egy kalapos, hosszú ruhás férfit menj vele. - még én se gondoltam ezt komolyan.. de ha Marcello ezt mondja akkor az úgy lesz.
- Ez most komoly?
- Nem csak vicceltem. Persze, hogy komoly.
- Ha átversz..
- Miért tenném? Szerinted én nem akarom, hogy itt legyél?
- Nem tudom. Na de akkor ha minden igaz nemsokára találkozunk. Puszi.
- Miért mondod? Miért nem adod?
- Majd.. - letette a telefont de én még beszéltem volna vele. Semmi baj, most már nemsokára itt lesznek. Remélem..
