La vida real : *Prológus*

Sziasztok. 

Egy átlagos 21 éves lány vagyok. Vagy talán nem is olyan átlagos? Van egy bátyám Gusttavo. Nagyon szeretem és tisztelem. Néha vannak nézet eltéréseink de tudom, hogy ő is ugyan úgy szeret ahogy én őt. 

Portugáliában élünk. Az édesanyánk divattervező Párizsban, ezért nagyon ritkán látjuk egymást. Apukánk kiskorunkban meghalt. Nagyon nehéz volt kiheverni de talpon kellett maradnunk. Gusttavo kiskora óta nagyon szereti a zenét. Nem véletlen, hogy mostanra itt Portugáliában elég ismert énekes. Én nem igazán szeretem a rivaldafényeket. Szeretek énekelni, de inkább csak a zuhany alatt. 

Ez a nap is ugyan úgy kezdődött mint a többi. 

Reggel a madarak énekére keltem fel. Nem örültem annak, hogy az álmom félbe szakadt. Napok óta ugyan azt álmodom. Fogalmam sincs, hogy mért. Végig egy személyt követek az álmomban mindenfele. De amikor meg akar fordulni félbeszakad az álmom. Az ágyamon ülve azon gondolkodom, hogy milyen szerencsésnek mondhatja magát az az ember aki szerelmes, mert ha szerelmes vagy a gondok elhárulnak. Főleg ha az a személy akit életed szerelmének hívsz, viszont szeret. A szerelmet nem lehet szavakkal kifejezni. Igaz, én még sose voltam igazán szerelmes. Én azt gondolom, hogy egyik pasi se tud szeretni. Vagy csak én keresgéltem eddig rossz helyen? Nem is tudom. Jártam már nagyon sok mindenkivel, de az nem olyan volt. Én az igazi szerelmet szeretném érezni. 

 - Macey ! Macey !  - rontott be a szobámba Gusttavo. 

 - Te mindig a legjobb pillanataimat zavarod meg. Ja, és nem tanítottak meg kopogni? 

 - Csak nem megint álmodoztál? 

 - Nagyon vicces vagy. Na de miért jöttél? - kérdeztem, majd oldalba böktem. 

 - Képzeld. Holnap fellépésem lesz. 

 - És ez mért olyan nagy hír. Egy csomó fellépésed volt már. 

 - De ez más lesz. Neymar is ott lesz. 

 - Az ki? 

 - Tudod az a focista. 

 - És az mit keres a te fellépéseden? 

 - Velem fog énekelni. 

 - Kitalálom. Nekem is el kell mennem. 

 - Megtennéd? 

 - Persze. 

 - Imádlak húgi. 

 - Huu. Sokat jelenthet nekem ez a fellépés. Milyen régen mondtad azt nekem, hogy imádsz. 

 - Haha. - azzal a mondattal távozott is a szobámból.