# Hope Életének Története: Chapter 4

Sziasztok.!

Tudom. Nagyon sokat késtem a résszel. Most nem is magyarázkodom nektek. Sok helyen voltam és nem voltam internet közelben. Ennyi legyen is elég. :)                   Tényleg bocsi.. Igérem, hogy mostantól többet fogok foglalkozni a bloggal. Bár nagyon rossz kedvem lett amikor láttam, hogy a rendszeres olvasóim száma semmivel se lett több.. Na mind 1 is.. Annak örülök, hogy aki rendszeresem az tényleg olvassa a blogot. :)) 

Pussz.: Wiwii 

 ~ Az nem baj, ha szeretsz bulizni de túlzásokba sose ess.. ~

Először nagyon megrémültem, ki is nyomtam a telefont de utána elkezdtem gondolkodni.. Tudom, hogy kinek a tulajdona ez a hang. Hát neki sem lesz egy könnyű dolog kimagyarázni, hogy minek mászom a tűzlétrán az éjszaka közepén, amikor elvileg rosszul vagyok. Meg fordultam és a számításom bejött. Crissel néztem farkas szemet. 
  - Először is. Nagyon dögös vagy cica. Másodszor. Látom megtaláltad a cipőd. - nevetett Ronaldo. 
  - Nem vagyok cica. Igen megtaláltam. És nem nagyon vettem jó néven, hogy bejöttél a szobámba. 
  - Kössünk üzletet. Én nem szólok a szüleidnek, hogy kiszöktél, és cserébe hívhatlak olyan beceneven amilyenen csak akarlak. Na ? Mi szólsz ? 
  - Nem.
  - Hát jó. -elindult a bejárati ajtó felé. Én gyorsan utána nyúltam. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.
  - Oké. Akkor hívhatsz felőlem Cicának. Vagy mit tudom én, hogy minek.
  - Megegyeztünk. Egyébként hova mész?
  - Majd azt pont veled fogom megbeszélni.
  - Belehalnál egy kis kedvességbe? Elvégre mostantól elég sok időt fogunk együtt tölteni.
  - Pont te beszélsz itt nekem a kedvességről?
  - Igen?! Amúgy meg nem is ismersz.
  - Hát amiket hallottam rólad...
  - Ja. Az újságokból?
  - Is. Meg van egy 10 éves unokaöcsém aki oda van érted. Amikor náluk vagyok, folyton azt hallgatom, hogy Ronaldo ezt csinálta, Ronaldo azt csinálta.
  - Szívesen megismerném.
  - Hirtelen milyen rendes lettél. 
  - Látod, már megint kezded. De nem baj. Hidd el, hogy majd egy hónap múlva másként fogod gondolni a dolgokat. 
  - Felőlem azt gondolsz amit akarsz, de nekem most mennem kell.
  - Ne vigyelek el? 
  - Nem kell kösz. Megoldom. - elindultam a garázs fele,, és a táskámba nyúltam. Nem találtam a kulcsomat. - A francba. - csúszott ki a számon. 
  - Hát látom, hogy megoldod a dolgokat. - már a hasát fogta a nevetéstől. Elindult a kocsija felé. 
  - Várj. Mégis eltudnál vinni?
  - Nem is tudom. Bunkó létemre el-e vigyelek. 
  -  Elhagytam a kulcsom. 
  - Szállj be. De akkor kénytelen vagy megmondani, hogy hova mész. 
Kikerestem a táskámból a belépőmet. Odanyomtam a kezébe. 
  - Tessék. Ezen rajta van. - láttam ahogy tanulmányozza, majd elmosolyodik. - Mi van? 
  - Semmi, csak én is ide készültem. A srácokkal terveztük, hogy elmegyünk, de mivel ide kellett jönnöm ezért én is mondjuk úgy kilógtam. Ahogy te is. 
  - Én nem lógtam ki ! Csak..... Kérdezés nélkül mentem el. 
  - Ezt nevezik lógásnak. 
  - Jól van te nagyokos. Inkább induljunk. 
Beszálltunk a kocsiba. Egyből a zenét kapcsolta be. Ahogy én szoktam. Nagyon meglepődtem, mikor Gusttavo Lima Coca Coca című számát tette be. Csak elmosolyodtam rajta. Nem tudtam megállni, hogy ne kezdjem el énekelni. Valahogy ez a szám mindig kihozza belőlem az énektudást. Sok elmék fűződik ehhez a számhoz. Most is énekelni kezdtem. Ronaldon láttam, hogy elmosolyodik. Ő is énekelni kezdett. Hát..a fociban ezerszer jobb az biztos. De látszott rajta, hogy élvezi is ez a lényeg. Lehet, hogy félre ismertem. Lehet, hogy nem is olyan rossz ember, mint hittem. Talán igaza van. Nem is ismerem..
Amikor a számnak vége lett egy kicsit lejjebb halkította. Szerintem beszélgetni akart. 
  - Imádom ezt a számot. - mondta. - És egyébként nagyon jó hangod van. 
  - Én is imádom. Nagyon sok emlék köt hozzá. 
  - Mesélsz ? És nagyon jól ejted a portugált. 
  - Régebben tanultam a portugál nyelvet. Portugáliában van egy nagynénjém. Sokat voltam arra fele.
  - Én ott születtem. 
  - Igen, tudom. -nevettem. 
  - Kérhetek valamit édes ? 
  - Na mit? 
  - Énekelnél nekem még valamit? 
  - Mért ne.? Milyen számaid vannak? 
  - Portugál. Meg van egy svéd csaj. Loreen. Azt a számot is nagyon szeretem. Nem tudom, hogy ismered-e. 
  - Azt én is szeretem. Akkor rakd be azt. 

Loreen - Euphoria 

Elindult a szám. Láthatólag nagyon tetszett Ronaldonak ahogy énekeltem. Itt-ott ő is beszállt. A végén már együtt énekeltünk. Észre sem vettem, hogy leállította a kocsit. Sajnos a számnak is a végére érkeztünk. Szerettem nagyon énekelni. Nem is tudom. Már nagyon rég nem énekeltem. És hihetetlen, de jól éreztem magam. Ronaldoval. Sose hittem volna, hogy pont vele. 
Amikor kiszálltunk a kocsiból, egy csomó ember körénk gyűlt. Nem tudtam mit csináljak. Megpróbáltam ki osonni a tömegből amikor egy riportert pillantottam meg magam előtt. 
  - Ön Cristiano Ronaldo új barátnője? Együtt vannak? Ennek biztos nem örült a barátnője Irina igaz? 
  - Nem. Nem vagyunk együtt. Csak elhozott. Mért kell ebből ekkora ügyet csinálni. Még, hogy én a barátnője ? - meg sem vártam a reakciót. Már el is tűntem onnan. Próbáltam a szememmel Linds-et keresni de nem találtam.. Valaki megérintette a vállamat. Ronaldo volt az. 
  - Kit keresel? - kérdezte. 
  - A barátnőmet. Lindsey-t. 
  - A szőke csaj? Az Sergio-val van. 
  - Mi?? 
  - Igen. Ott ülnek. - mutatott egy asztalhoz. Nem voltak egyedül. Egy csomó Real-os is ott volt. Láthatóan megint nagyon elvoltam. Láttam Linds-en, hogy már volt benne egy kis alkohol. Sergio nyakán lógott. - Odajössz ? - kérdezte. 
  - Igen. Menjünk. 
Amikor odaértünk mindenki furcsán nézett ránk. 
  - Héé Cris új barátnőd van? 
  - És hova tetted azt a libát? 
Kérdezte először ha jól tudom Iker, aztán pedig Pepe. 
  - Nem a barátnőm. Irina meg mit tudom én, hogy hol van. De nem is nagyon érdekel. 
  - Nem kéne bemutatkoznunk srácok? - kérdezte ismét Pepe. 
  - De tényleg. 
Sorba jöttek oda hozzám. Először Iker, Karim, Marcelo, Kaká, Pepe, Higuain, és Xabi Alonso. 
  - Hozzak valamit inni? - kérdezte Sergio. 
  - Igen. Nekem hozz valami jó erőset. - mondta Cris. 
Nagyon jókat beszélgettünk. Fogalmam sincs, hogy már hányadik pohárral ittam de nem is nagyon érdekelt. Csak ittam egymás után mindent. 

********

Másnap reggel hatalmas fej fájásra ébredtem. Igazából, nem is az volt ami felébresztett.. Valaki, vagy inkább valakik énekeltek. Fogalmam sem volt, hogy kik de szörnyű volt hallani.Az is feltűnt, hogy nem a saját szobámban vagyok. Visszatértek a tegnap este képei, de sajnos nem teljesen. Csak annyi maradt meg, hogy egy üveget fogok a kezemben, és azt iszom. Visszaemlékezésemet, egy szám zavarta meg. Ami megint kintről hallattszódott. Coca cola. És ez a hang is ismerős volt. Az ágy mellett találtam fejfájás csillapított és egy pohár vizet. Szörnyem fájt a fejem, ezért a gyógyszert be is vettem. Még mindig a tegnap esti ruha volt rajtam. De legalább volt rajtam ruha. Ez már jó jel. Láttam, hogy a táskám is ott hever a földön. felvettem onnan, majd a telefonomat próbáltam belőle kihalászni. Szerencsére sikerült is. A telefonommal a kezemben indultam el az ajtó fele. Nagyon hirtelen álltam fel ezért egy kicsit megszédültem. A fejem nagyon fájt még most is. Nem nagyon törődve vele megint elindultam. Bekapcsoltam a telefonom. 10 nem fogadott, és 3 sms. Megnéztem és mind Beckietől volt. Basszus. Elfelejtettem. Tegnap egy buliba kellett volna mennem vele. Szegény. Biztos várt. De nem mentem. 
Egy hatalmas házban voltam. Nem tudtam merre induljak de követtem a hangokat. Egy lépcsőn mentem le. Már elég közel jártam a hangokhoz. Láttam, hogy Cris éppen énekel, Pepével együtt. Pepe nem nagyon tudja a szöveget ezért csak habog valamit. 
  - Ti most komolyan karaokeztek ilyen korán? 
  - Kicsi csillag. Már 4 óra van. Délután 4. - mondja Cris. 
  - De én mért vagyok itt? És amúgy kinél vagyok. 
  - Hát este kissé becsicsentettél. Amúgy crisnél. - válaszolt Sergio. 
Csak ők hárman voltak itt.
  - Nem tudjátok, hogy jutok én innen haza? 
  - Majd hazaviszlek. - mondta Sergio. - Úgy is én is haza akartam már indulni. 
  - Oké. Azt megköszönném. 
Elindultunk kifele. Megtaláltam a cipőmet is a bejárati ajtónál. Már amikor majdnem kiléptem az ajtón, valaki megfogta a kezem. Cris volt az. 
  - Tegnap abban egyeztünk meg, hogy három puszi. - nem tudom, hogy tényleg igaz-e volt vagy nem de adtam neki három puszit. Fogalmam sincs mi volt velem. Lehet csak a fáradtság. Vagy nem is tudom. 
Beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk.
  - Ja és pörögtek az események ám tegnap este. - nevetett Sergio
  - Mi..mit csináltam? 
  - Háát.. Kicsit rá voltál állva Crisre. - folytatta.

  - Mi? - döbbentem meg. 
  - Igen. Szegény alig tudott magáról levakarni. Nem mintha nem akart volna veled lenni de nagyon rámenős voltál. 
  - Te..tee.. most ugratsz engem? 
  - Nem. De majd a részleteket a barátnőd elmesélni. 
Szent Isten. Mit művelhettem én ott? Ráadásul Crisel ! Minek kellett elmennem egyel talán ebbe a buliba? Mit gondolhatnak most rólam? Te jó isten. Jobb lesz, ha nem is gondolok erre. Csak jobban felidegesítem magam. Úgy teszek mintha meg sem történt volna ez az egész buli. Ez nem lesz egy egyszerű feladat. 
  - Hope. -odakaptam a fejem Sergiora. - Szerinted, van esélyem Linds-nél?
  - Mindenképp. Tegnap este amire emlékszem, nagyon jól elvoltatok. Láttam Linds-en, hogy boldog. Nagyon rég óta barátnők vagyunk, de még nem volt ilyen boldog soha senkivel. Mindenki kihasználta szegényt a pénze miatt. Sok srác csak érdekből járt vele. 
  - Értem. Tudod nekem nagyon tetszik. Eljöttök holnap az edzésre? Ma nem lett megtartva. Holnap 11-kor. 
  - Persze. Ott leszünk. 
  - Akkor majd várlak titeket. 
Közben mutattam neki az irányt, hogy hová menjen. Nem sok idő telt el mire megérkeztünk. 
  - Köszi, hogy elhoztál. Akkor majd holnap. 
Kiszálltam a kocsiból. Tudtam, hogy apuék nem lesznek itthon. 8- ig dolgoznak. Marta, meg sohasem köpne be anyuéknak..