# Hope Életének Története: Chapter 7

Sziasztok. Bocsi, hogy ennyit késtem, de nem voltam itthon. Tudjátok. Augusztus 20, meg minden. Na de a lényeg, hogy megérkezett a rész. Azt már mondtam, hogy rövid részek lesznek, tehát ez is az lesz nagyon. De igérem a holnapi hosszabb lesz. 

Jó olvasást mindenkinek.
Puszii.: Wiwii

*Közben Sergio és Lindsey*

~ Lindsey szemszöge ~

Sergioval megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt valahova ebédelni. Nagyon örültem ennek a hírnek. Elsőre is nagyon jónak ígérkezett a kapcsolatunk. Én az elejétől kezdve tudtam, hogy talán a barátságon kívül is lehetne valami köztünk. A bulin nem nagyon történt semmi. Nem biztos ez csak az én véleményem, de nekem úgy tűnt, mintha félne valamitől. Nem vagyok benne egészem biztos, hiszem még csak nemrég ismertem meg. Lehet, hogy ez is a baj. Nem szereti sietetni a dolgokat. Nekem tényleg nagyon tetszik Sergio. Nem tudom de mintha már első látástól kezdve tudtam volna, hogy én többet akarok a barátságánál. Hope mondta, hogy tetszem neki de vajon honnan vehette? Lehet, hogy csak nekem mondta? Vagy beszélhetett Sergioval? Fogalmam sincs.. Nem tudom, hogy mit tegyek. Nem nagyon érdeklődött irántam ..de ma nagyon figyelmes volt. Mintha átcserélték volna. Hát ma biztos, hogy minden kiderül. Ha meg nem..

-             - Linds. Hahó. –lebegtette a kezét elöttem Sergio.

-             - Ja. Igen? Itt vagyok.

-             - Min gondolkodtál ennyire?

-             - Hát semmi különlegesről.

-             - Én viszont gondolkodtam, és arra jutottam, ha most nem mondom el talán túl késő lesz. Mert nagyon csinos lány vagy, és..

-             - Látom nem vagy a szavak embere. Mondd a lényeget.

-             - Köszi. Na szóval tudom, hogy még csak pár napja ismerlek..tetszel nekem. Nem tudom, hogy mi a véleményed erről de nekem te nagyon tetszel.

-             - Nekem erről az a véleményem, hogy ne ugorjunk egyből a közepére. Nem tudom, hogy most érted-e mire célzok. Még nem ismerjük egymást eléggé. Nekem is tetszel hidd el.

-             - Szóval az akarod mondani, hogy ismerjük meg egymást? Ez nem rossz ötlet. Mondjuk kezdhetnénk most is.

-             - Igen például.

~ Hope szemszöge ~

Amikor megláttam az arcát egyből előjött, hogy ki is az. Cris barátnője.

-             - Szia Irina. Hoztál nekem újságot? Köszönöm. – vette el Cris Irinától az újságot, amit a kezében lebegtetett.

-             - Na?

-             - Mi, Na?

-             - Nem is próbálod megmagyarázni?

-             - Hát szerintem nagyon világosan le van ide írva minden.

„ Cristiano Ronaldonak új barátnője lenne? Az ifjú futballistánkat elkaptuk miközben éppen az új barátnőjével enyelegtek. Vajon, hogy fogja fogadni a hírt Irina Shayk ? Ronaldonak ez is csak egy, egy éjszakás kaland lehetett? Vagy ezt most komolyan gondolja? ”

-             - Azt nem mondom, hogy minden igaz..

-             - Hagyom, hogy megmagyarázd.

-             - Az én hibám. – léptem elő. Fogalmam sem volt, hogy miért tettem de megtettem.

-              - Hát ez a liba meg mit keres itt? – lépet oda hozzám, és ütésre emelte a kezét de Cris lefogta.

-             - Ne merd még egyszer libának nevezni.

-             - Szóval te őt véded? Ezt a kis csitrit? Amikor itt lennék én neked?

-             - Na jó. Ti beszéljétek meg a gondjaitokat, én megyek. Csak, ha ez segít valamit a helyzeten, tényleg az én hibám volt. Cris nem tett semmit. Én voltam a részeg és én smároltam le őt.

-             - Komolyan? – kérdezte Cristől. De közben rám szúrós tekintettel nézett.

-             - Hát. Ja.

-             - Ne haragudj, hogy így neked estem. – csókolta meg Irina. Cris mintha nem akarta volna.

-             - Na akkor én mind egy.. – szóltam oda nekik de nem akartam őket megzavarni ezért inkább továbbmentem.

-             - És a pizza? –kérdezte Cris még utánam kiabálva.

-             - Már akadt egy evőtárs.  – mentem ki a kocsimhoz. kinyitottam majd elhajtottam.

Amikor hazaértem, Anyuék is otthon voltak. Nem tudtam, hogy miért. Akkor esett le. Ha olvasták az újságot, nekem végem.

-              - Sziasztok. –köszöntem félve mikor beléptem.

-              - Szia. Van valami baj? – kérdezte apu.

-              -  Nem. De nem olvastátok még a mai újságot? Nem. Valami miatt ma nem küldték el a postán.          

        - Pedig mindig elszokták. –megkönnyebbültem.

-             - Kicsim. Arról szerettem volna veled beszélni, hogy akkor válalod a reklámfotózást?

-             - Ha csak ennyiről van szó.. Akkor igen.

-             - Hát.. még lenne valami. Egy kis rövid reklám.

-             - És azt is Crissel?

-             - Azt még nem tudom, de biztos valamelyik Realossal.

-             - Rendben. Válalom.

-             - Köszönöm kicsim. – ölelt át apa.

  - Amikor felfele tartottam a lépcsőn találkoztam Martaval.

-             - Köszönöm szépen. –bújtam oda hozzá.

-             - Mit köszön?

-             - Az újságot.

-            -  Ja. Az semmiségvolt.

-             - Nekem az életemet mentette meg vele.

Miközben lépkedtem felfele, a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Vagyis csak egy üzenetem jött. Előkerestem a táskámból, és megnéztem a képernyőt. Nem volt mentve a szám. Na mind1. Nem lesz semmi bajom, ha elolvasom.

„ Ugye tudod, hogy a pizzázást még nem úsztad meg?! J

Akaratlanul is de elmosolyodtam.