# Hope Életének Története: Chapter 3

Hola.! 

Meg is hoztam a következő fejezetet. Köszönöm még egyszer, hogy segítettetek a szavazással. A majdnem 700 látogatót is nagyon köszönöm. Annak is nagyon örültem, hogy 6 rendszeresen van. Remélem, hogy azért ez a szám még nőni fog. Igyekszem minél érdekesebbé varázsolni az én kis történetemet.

Pussz.: Wiwii < 3

 

Láttam, hogy nagyon nevet, és nem akarja abbahagyni. 

 - Nocsak.. Én tudtam, hogy még összefutunk.. - terült el egy hatalmas vigyor a száján. - Láttam volna magad.. Nagyon vicces kis cicus voltál. 

 - Te voltál nálunk? Aki aput kereste? Akkor ezért voltál nekem annyira ismerős. Én m,ár mondtam, hogy nem vagyok cica. Én amúgy is egyel talán nem volt vicces. 

 - Én most azt mondtam, hogy CICUS. Eszméletlen vicces volt. Nem lett volna elég egy szoknyás lányt dekázni látni, még ahogy megijedtél. 

 - Jó. Le lehet rólam szállni.
 - Egyébként. Jó volt amit itt produkáltál az előbb.
 - Kösz. 
Azzal  a lendülettel elindultam a barátnőm fele.
 - Tudod én nem szoktam hozzá, hogy a lányok csak így itt hagynak. - még kiabált utánam.
 - Jobban teszed, ha hozzá szoksz.
Láttam, hogy Lindsey nincs egyedül. Ott van vele Ramos is. Nagyon élvezték egymás társaságát. Nem igazán volt kedvem megzavarni őket, de nem tudtam mást tenni. Ahhoz a majom Ronaldohoz vissza nem megyek az is biztos.
 - Hová tűnt a cipőd hamupipőke? - hallottam meg Ramost.
 - Basszus.. Ott maradt.
 - Ronaldo elvette az eszed igaz? - kérdezte.
 - Igen, biztosan. Pont Ő.
Visszamentem a kispadhoz ahova a cipőmet dobtam. Nem volt sehol. De most komolyan nem találtam meg sehol a cipőm. Mezitláb csak nem mehetek haza. Elő kell kerítenem a cipőm. Elindultam az öltözők fele. Volt egy tippem, hol lehet a cipőm. Megálltam az öltözők ajtaja előtt. Nem tudtam, hogy tényleg be akarok-kopogni de megtettem. Nagy meglepetésemre Ronaldo nyitotta ki az öltöző ajtaját.
 - Nagyon vicces vagy. Hol a cipőm?
 - Tudtam, hogy vissza jössz. Milyen cipőd? Mit szívtál ? - nevetett egy nagyot.
 - Komolyan. Vissza adod a cipőm?
 - Szóval most adjam vissza a cipőd, amikor te le trógeroztál ?
 - Mondjuk. - nevettem el  magam én is.
 - Még talán vissza is adnám, ha nálam lenne. De nincs
 - Akkor adj valami cipőt amibe hazamehetek.
 - Stoplis jó lesz? - nevetett. Már én is nevettem.
 - Az mind egy csak cipő legyen.
Behívott az öltözőbe ameddig keres nekem valami cipőt. Senki nem volt még az öltözőbe. Neki volt egy 38-as stoplisa. Még régen jó volt rá azt mondta. És, hogy vigyázzak nagyon rá.
 - Jól áll. Szoknya- Stoplis. Remek stylist-od lehet.
Erre csak megforgattam a szemem. Indultam ki az ajtón.
 - Hé. És a jutalom? Kisegítettelek egy cipővel.
 - Megkaptad a cipőmet.
 - De mondom, hogy nincs nálam.
 - Hát nekem mind egy. Van egy tök jó stoplisom.
 - Azt ne felejtsd el, hogy maga Cristiano Ronaldo hordta.
Kiléptem az ajtón. Odamentem Lindseyékhez.
 - Komolyan az a cipő van rajtad?
 - Igen. Az enyém "eltűnt". -mutattam idézőjeleket az ujjaimmal.
 - Azt Cris adta ? - kérdezte meglepetten Ramos.
 - Igen. Ő. De mért ilyen fontos ez?
 - Ez Cris legféltettebb kincse. Senkinek nem adná oda.
 - Hát úgy látszik én nem senki vagyok. - nevettem. - De látom összebarátkoztatok. -mutogattam rájuk.
 - Igen. De nekem most mennem kell. Maradjatok itt, és edzés után elmegyünk valahova. - mondta Sergio.
Nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Este azt mondta apu, hogy jön valami fontos ember hozzánk, és legyek ott.
 - Nekem most nem jó. Azt hittem, hogy hamarabb le fog menni az edzés. Bocsi, de majd máskor bepótoljuk.- szabadkoztam.
 - Oké. Holnap ugyan itt várlak titeket. 11-kor kezdődik az edzés.
 - Rendben. Itt leszünk. - válaszolt helyettem Linds.
 - Akkor holnap. Sziasztok. - köszönt el tőlünk Sergio.
Kiléptünk a stadionból. Odasétáltunk a kocsihoz. Beültünk, és elhajtottam.
Olyan jót beszélgettünk Lindsel. Olyant még Beckievel se szoktam. Úgy érzem, Beckie kezd tőlem eltávolodni. Nem tudom mért, de ezt érzem. Nagyon sokáig azt Hitette velem el, hogy Linds csak egy hisztérika, de rájöttem, hogy nem. Nagyon jó barátra találtam benne. Kiderült, hogy oda van Sergio-ért. Én megígértem neki, hogy azon leszek, hogy ők összejöjjenek. Nem lesz nehéz dolgom, mert Ramos, is ugyan úgy oda van Lindsért. Én ezt látom. De ki fogom deríteni. Megkértem Lindsey-t, hogy jöjjön ma át hozzánk, és aludjon ott. Azt mondta, hogy este lesz valami buli. Oda el akar menni. Elvileg van 2 V.I.P. belépője. Egyből azt mondta, hogy menjek vele. Persze én bele is mentem, de valahogy ki is kell jutnom a házból. Arra jutottunk, hogy most át jön hozzám, és a buli előtt egy órával elindul. Nekem, csak az volt a dolgom, hogy lelépjek a vacsoráról, és még át is tudjak öltözni. Mivel még csak 2 óra volt, azt terveztük, hogy elmegyünk a plázába venni pár új cuccot.

******

Már lehetett fél 7 is mikor eszembe jutott, hogy 7-re hivatalos a nagy vendég. Semmi kedvem nem volt jó pofizni. De mind egy. Megígértem. Mindig betartom az ígéreteimet. Többnyire. Ott ültem az ágyon. Mellettem pedig Linds.

 - Mennyi az idő ? .kérdeztem, hogy meg tudjak bizonyosodni róla.
 - Fél 7.
 - Akkor jó. Választanál nekem egy ruhát? Én lemegyek Mariatól kérek valami rágcsát. - mondtam Lindsnek.

Ahogy mentem lefele a lépcsőn kiabáltam Marianak.
 - Maria, Maria!!
Amikor a lépcsőn álltam és megfordultam, nem várt személyek néztek velem farkas szemet. Le dermedtem. Láttam Ronaldon, hogy alig tudja vissza folytani a nevetést. José pedig egy aprót lök Ronaldon, hogy hagyja abba. Gyorsan összehúztam magam előtt a köntöst, és vissza fordultam. Szóval ők lennének a vendégek. José és Ronaldo. ?! Szent isten. Ez nagyon égő volt. Gyorsan felkapok magamra valamit, és lemegyek. Nem gondoltam volna, hogy a vendégek ilyen hamar itt lesznek. És legfőképp azt nem, hogy Ronaldo lesz az egyik vendég. De mit érdekel ez engem. Lemegyek, köszöntöm őket illedelmese, majd távozom a vacsora után. Linds végre elő állt a ruhámmal.
Cipőnek és fekete platform talpú magassarkút vettem fel. Eléggé rövidnek tűnt a szoknya része. És a felső sem takart túl sokat, de már nem volt időm válogatni. A hajamat sík egyenesre vasaltam. Nem volt szívem otthagyni Lindsey-t ezért le hívtam őt is, had vacsorázzon velünk. Elvégre, olyan mintha családtag lenne. Először ellenkezett, de én mindenre rá tudom venni. Bár lehet az is közrejátszott, hogy meg akarta nézni, hogy viselkedik velem Ronaldo. Nem tudtam, hogy miért fontos ez, de neki az volt. Elindultunk a lépcső fele. Most már nincs vissza út..bár nem is tudom, mit aggódtam ezen ennyit.
Leértünk a a lépcsőn. Egész végig Ronaldot figyeltem. Amikor meglátott, szinte majd kiugrott a szeme. Linds is észrevette. Gondolom ezen mosolyodott el.
 - José, szeretném bemutatni a lányomat. - húzott oda apu José elé.
 - Üdvözlöm.! Hope Milena Nadia. 
 - José Mourinho. - ráztunk kezet. Nagyon aranyosnak tűnt. 
Tovább indultam Cris fele. 
 - Hope Milena Nadia. - nyújtottam a kezem. 
 - Cristiano Ronaldo. - fogadta el a kézfogásomat. Azután odahajolt a fülemhez. - Nagyon dögös vagy Mókuska. - nevetett. Csak remélni mertem, hogy anyuéknak nem tűnt fel, hogy mit csinált. 
Miután Lindsey is bemutatkozott, leültünk vacsorázni. Nagy szerencsémre Ronaldo ült mellettem, a másik felemen pedig Lindsey. Egész végig arról beszéltek, hogy apu egyik nagy cége, a Real Madrid-ot fogja "reklámozni" valamelyik termékén. Persze Ronaldo lesz a reklám arc. 
  - Nem gondolod, hogy kéne még valami, vagy valaki Cris mellé.. - kezdte José. 
  - De Igazad van. - mondta apu. Én abban a pillanatban kortyoltam bele az italomba. - A lányom.
Mondanom se kell. Ott kezdtem el fuldokolni. 
  - Mi?! - kérdeztem. Közben még köhögtem. Ronaldo megfogta a hátam.
  - Jól vagy ? - kérdezte szinte már nevetve. 
  - Igen, asszem. 
  - De te tökéletes lennél. Te, és Ronaldo. Te, mint szurkoló, Ő, mint futballista. - kezdte apu. 
  - Egyet értek. - terült el egy sunyi mosoly Cris arcán. 
  - Én nem. - vágtam rá. 
  - De kicsim. Nézz magadra. Ennél szebb lányt nem találnánk úgy se. 
  - Igen Kics..az az Hope. - mondta Ronaldo.
  - Kérlek Hope. - kezdett bele José is. 
  - Csak nem lehet olyan vészes. - amikor ezt kimondtam mindenki nagyon örült. 
  - Akkor benne vagy? - kérdezte apu. 
  - Benne. - feleltem unottan. 
  - Elnézést. Valaki megmondaná, hogy hol van a mosdó ? - kérdezte Cris, félbeszakítva a nagy örömöt.
  - Fent, balra, harmadik ajtó. - mondtam neki.  
  - Köszönöm. 
Még beszélgettünk egy olyan fél óráig. Természetesen a reklámról. Ránéztem az órára. Pontosan 8-at mutatott. A pillantásom, Linds-re szegeződött. Egyből vette a lapot. 
  - Ha megbocsájtanak, már egy kicsit álmos vagyok. Felmegyek, és lefekszem. Úgy terveztük, hogy ő kimászik a tűzlétrán. 
  - Persze menj nyugodtan. - mondta anyu. 
Vártam 10 percet, hogy annyira ne legyen feltűnő. 
  - Ha nem probléma, és is távozom. Nem igazán érzem jól magam. 
  - Baj van kicsim ? - kérdezte apu. - Ronaldo, fel kísérnéd? Van vendégszoba fent. Ha akarsz te is lepihenhetsz. Mi Joséval még megbeszéljük a részleteket. 
  - Rendben. Köszönöm. 
Én elindultam felfele a lépcsőn. Már amikor felértem, hallottam, hogy Ronaldo megszólít. 
  - Hope. 
  - Mi van? Most már nem cica vagyok? - nevettem. - Mondd. 
  - Csak azt akartam, hogy hol van a vendégszoba. Elég nagy ez a ház. Nem biztos, hogy megtalálom. 
  - Van egy pár vendégszoba..de a legközelebbi itt van a mellettem lévő szobában. 
  - Köszi édes. 

Csak megforgattam a szemem, és beléptem a szobámba. Egyből megakadt valamin a szemem. A cipőm. Szóval bejött a szobámba. Nem is baj. Legalább cipőt nem kell keresnem. Nem mintha nem lenne több száz pár. Elkezdtem keresgélni a ruháim között. Én is kikészíthettem volna legalább a ruhám. Először a kisebb gardróbom fele indultam. Olyan 5 perc keresgélés után, megtaláltam a számomra legmegfelelőbb ruhadarabot. Nem tudtam pontosan, hogy hova is menyünk, de ez bulira tökéletes. Remélem. Egy felül flitteres, alul pedig sima fekete miniruhát választottam. A cipőm is megvolt. Az arcomra feltettem egy kicsit erősebb sminket. Gyorsan felhívtam Lindsey-t, hogy milyen címre menjek..
Még utoljára belenéztem a tükörbe. Most meg voltam magammal elégedve. De inkább sietek, nehogy lemaradjak valamiről. Elindultam persze levettem a cipőm, hogy senki se hallja meg. Főleg nem Cris. Semmi kedvem nem volt még neki is magyarázkodni. De persze azért mégis jobb mintha anyuval, vagy apuval futnák össze. Elindultam a tűzlétra fele. Közbe hívott Lindsey. 
  - Szia. Most mászok a tűzlétrán. 
  - Akkor jó. Nem látott meg senki ?
  - Tudtommal nem. - már szinte az utolsó foknál tartottam. 
  - Tuti, hogy nincs ott senki? 
  - Persze, hogy nincs itt senki. Ennyire hülyének nézek én ki ? - nevettem. 
  - Úgy látszik. - hallottam meg egy hangot, azonban az nem a barátnőm hangja volt..

Hola.!

Őt szavaztátok meg Hope-nak. Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket.
Pussz.: Wiwii

Sziasztok. !

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem aki Hope szerepét játssza nem igazán illik a történetbe. Hamarosan indítani fogok egy szavazást, hogy ki legyen Hope. A kép számaira tudtok majd szavazni. Remélem, hogy segíteni fogtok benne.
Puszilok mindenkit. ! Wiwii

# Hope Életének Története: Chapter 2 / 2. rész /

Sziasztok.!

Biztos feltűnt, hogy 2 részre osztottam a második fejezetet. Ez azért van mert nem volt időm tovább írni a fejezetet ezért úgy döntöttem, hogy 2  részből fog állni. Örültem, hogy ehhez már több komim érkezett, mint az előző fejezethez. Most megírom a harmadik fejezetet is, de ezt még nem rakom fel. Nem rabolom tovább az időtöket. :)

Jó olvasást mindenkinek.! 

Pussz.:  Wiwii

 

Beckie:

Hihetetlen, hogy ez a Hope milyen vak. De nekem ez csak kapóra jön. Nagyon is. Mindig is egy ilyen gazdag barátnőt akartam, akit meg lehet vezetni. Igaz, hogy ez elég sok időbe telt de megérte. Most ő fizette a fürdőjegyeket. Meg majd be adom neki, hogy nincs pénzem kajára. Amilyen naív ki is fizeti nekem. Még egy gazdag haverját kell majd felszednem, és az életem csodás lesz. Senki nem nézné ki belőlem, hogy ilyen vagyok de ameddig csak a szüleim tudnak róla addig jó. Nem hagyhatom, hogy valaki romba döntse a tervemet. A legjobb barátnőjének tart. Már csak azzal a kis Lindseyvel kell vigyáznom. Nagyon nem szívlel a csaj. És ha jól tudom, még szóvá is tette Hopenak, hogy velem valami nincs rendben. Persze, hogy Hope nekem hitt de hiba volt. Mostanában, elég sok időt tölt azzal a kis csitrivel.  

Hope: 

Én egyből az öltöző fele tartottam, hogy át tudjak öltözni. Beckie jött utánam. 

 - Hope. Elég gáz, meg minden, de nem tudsz nekem venni itt egy fürdőruhát.? 

 - De persze, hogy tudok. Ez csak természetes. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Pont az öltözők fele van egy bolt. Ott majd nézünk neked valami csinosat. Megfelel? 

 - Persze, hogy meg. - egy elégedett mosoly ült ki az arcára. Nem foglalkoztam vele. Betudtam annak, hogy örül. 

Bementünk a boltba. Nagyon sok fürdőruha volt. Elég furán nézett ki de Beckie mindig az árat nézte meg először. Kiválasztotta a legdrágább fürdőruhát. Persze én nem ellenkeztem. Megvettem neki. Ma egy kicsit fura a csaj. Nem tudom. Lehet, csak velem van a baj. Mind egy. Nem is gondolkodtam ezen tovább. Már nagyon vártam, hogy menjünk csúzdázni. Az mindig a gyerekkoromra emlékeztet. Amikor még a család együtt ment mindenhova. Nem tudom hova tűnt az én régi kis családom..

Elég jól éreztem magam. De amikor megláttam egy személyt.. Megállt a szívverésem. Ott állt előttem teljes életnagyságban Sergio Ramos. Köpni nyelni nem tudtam. Nagyon szerettem őt kiskoromban. 

 - Szia kicsilány. - köszöntött. el se hiszem. Hozzám szólt?!

 - Nem vagyok kicsilány. De neked is szia. - köszöntöttem én is.

 - Nincs senki akivel le tudnák csúszni..És amúgy is olyan ismerősnek tűnsz. Nem csatlakoznál hozzám? 

 - Jó kifogás. De. Szívesen. 

Miután lecsúsztunk, elmentünk egy kis étterem szerüséghez. Beckiet, nem láttam sehol, de nem is érdekelt. Ma olyan más volt, mint szokott lenni. 

 - Milyen tiszteletlen vagyok. Sergio Ramos. - nyújtott kezet.

 - Hope Milena Nadia. - fogattam el a kézfogását.

 - És, mesélj magadról. - modta Sergio. 

 - Hát az hosszú lesz.. 

 - Nekem van időm.

 - Oké. Hát hol is kezdjem.. 

 - Mondjuk az elején?! 

 - Na nem mondod.. Hát Madridba születtem. A szüleim elég, hogy is mondjam, kényes fajtába tartoznak. Mindig megszabták nekem, hogy mit tehetek, és mit nem. Persze én mindig ellenkeztem de már beleuntam. A szüleim előtt úgy teszek mintha csak azt tenném amit ők mondanak. Azt akarták mindig, hogy legyen belőlem valami hasznos. Egyszer elvittek egy tehetségkutatóba. Nagyon szörnyű volt. El kellett énekelnem egy számot. Gusttavo Lima - Viva Intensamente című számát énekeltem. Nagyon szeretem a srácot még most is. De most nem ez a lényeg. Elkezdett egy csomó ember hívogatni. Mert elvileg leadták a tv-ben ahogy énekeltem. 

 - Akkor innen vagy ilyen ismerős. 

 - Lehetséges. Na de azóta már az "énekes karriere" kiesett a képből. Pedig azt szeretem is csinálni. Elkezdtem fűzni, hogy modell legyek. El is mentünk egy meghallgatásra. 2 hónapig modellkedtem, de nekem nekem való szakma volt. Azóta nem csináltam semmi értelmeset. 

 - Hát tehetséged az van. Mért nem használod ki? - értetlenkedett. 

 - Nem tudom. Énekelni szeretek de az már a rég múlt. 

 - Mit szeretsz még csinálni ?

 - Focizni. Imádok focizni. Persze a szüleim előtt meg se említem. Tuti kinyírnának. 

 - Te? Focizni ? Hát valahogy nem nézem ki belőled. 

 - Igen. Ez már nagyon sokan mondták.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja. 

 - Bocsi de ezt fel kell vennem. A csapatkapitány teres. 

 - Vedd csak nyugodtan. 

Csapatkapitány. Ja biztos az a majom Ronaldo. Most, hogy így szóba jött.. Nem az nem lehet.. Biztos csak összekeverem valakivel. Hirtelen arra gondoltam, hogy ő lehetett ott..de hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat. Kizárt. Mit keresne ott ő? Sergio zökkentett ki gondolataimból. 

- Most hívott Cris. Azt mondta, hogy ma még lesz egy edzésünk. Lemondta a kis barátnőjével a találkát szóval ott kell lennem. Ne, hogy félre értsd. Nem Cris-t nem bírom, hanem a barátnőjét. -mosolygott. - Bár szerintem. Még Cris se nagyon szereti.. 

 - Akkor mért van vele? 

 - Nem tudom. De az ő dolga. Nem akarsz velem tartani? Be tudnálak mutatni pár haveromnak. És még van egy ajánlatom az énekes karriereddel kapcsolatban. 

 - De persze, csak szólok egy barátnőmnek. Vele kellett volna találkoznom. 

 - Őt is hívd el nyugodtan. 

 - Rendben. 

Küldtem egy üzit Beckienek. " Hol vagy ? Én megyek. Majd találkozunk. Csók. H. " 

Bementem az öltözőbe. A hajam ugyan úgy állt ahogy az előtt. Pedig még vizes is volt. Persze ha nem csinálok vele semmit, hagyom megszáradni akkor áll a legjobban. Felvettem a reggeli szoknyámat. Nem volt kedvem átöltözni. És most nem is tudom mért, de kényelmesebbnek találtam a szoknyát, magassarkúval. 

Felhívtam Lindsey-t, hogy 5 perc, és ott vagyok a házuk előtt mert változott a program.

Sergio, már kint várt a parkolóban. 

 - Lenne egy ki s kitérő. Ha nem baj. 

 - Dehogy baj.  -mosolygott. 

 - Oké. Akkor megyek elölt. - indultam el a kocsim felé. Szerencsére Sergio nem messze parkolt tőlem. 

 - Szép kocsi. - egy elismerő pillantást vetett a jármű felé.

 - Köszönöm. A tiéd se semmi. 

 - Köszi. Na de szerintem induljunk. 

 - Oké. Akkor gyere utánam. 

Beszálltam a kocsiba. Elindítottam a zenét a megszokott számot hallgattam. Közben énekeltem. Sergio-t nem láttam sehol se. Biztos le maradt. Oda értem Lindseyék háza elé. Nemsokára Sergio barátom is megérkezett. Igen. Aszt hiszem mondhatom úgy, hogy barátom. 

 - Drága. Neked nem tűnt fel, hogy 80-as tábla volt. 

 - Nem szoktam figyelni az ilyenekre. - mosolyogtam. 

 - Hát rám mész számít a csapat, szóval nem kéne összetörnöm magam. 

Nem sokára kilépett a kapun Lindsey. Nem tudom, hogy mit is láttam pontosan de nem is köszönt 3 puszival. Pedig azt szoktunk. Teljesen ledermedt amikor meglátta Sergio-t. Mondjuk nem csodálkozom rajta. De Sergio is Lindsey láttán. 

 - Sergio, Lindsey. Lindsey, Sergio. - mutattam gyorsan be őket egymásnak. Kezet ráztak, majd a kocsik felé vettük az irányt. 

 - Ez meg mi volt ? - kérdeztem, Lindsey-t. 

 - Nem tudom miről beszélsz. 

 - Ne add itt nekem az áll szentet. Messziről látszik, hogy bejön neked. 

 - Dehogy is. Nem tudom most tényleg, hogy miről habogsz itt nekem. Inkább énekelj nekem valami szépet. Tudod, hogy annyira szeretem mikor énekelsz. - próbálta elterelni a témát. 

Én elkezdtem énekelni a Viva Intensamente című dal. Ő láthatóan élvezte. Én is. Nagyon. Rég nem énekeltem már. Persze dudolgattam, meg énekelgettem, de így még nem, hogy alig lehetett hallani az eredeti számot. Abban a pillanatban láttam meg, hogy megérkeztünk a Santiago Bernabeu stadionba. Leparkoltam a kocsit. Megvártuk Sergiot. Természetesen megint előbb értem ide mint ő. Kiába. Szeretem a száguldozást. :) A portára mentünk. A portás egyből beengedett mikor meglátta, hogy Sergioval vagyunk. Sergio azt mondta, hogy elmegy átöltözik. Mi addig odamentünk a lelátóra. 

 - Lindsey. Én elmegyek, dekázgatok kicsit. 

 - Jaj ne csináld már megint ezt a fiús stílust. De mind egy, ha neked ez jó akkor menj. Én itt várlak. 

 - Oksa. Sietek. 

Lerohantam a lelátóról. Találtam ott egy csomó labdát. Kikaptam egyet belőlük. Levettem a magassarkúm. Odatettem a kispadhoz. Elkezdtem rugdosni a labdát. Nagyon jó érzés volt. Rég nem fociztam már. 

 - Nem szabad a fűre lépni. - amikor ezt meghallottam nagyon megijedtem. 

 - Elnézést, én csak.. - de amikor megfordultam.. 

# Hope Életének Története: Chapter 2 ~ 1.rész~

 Sziasztok. 

Tudom, hogy nincs meg még a 3 komi de én már nem bírtam várni. Remélem , hogy komizni fogtok, és olvasni fogjátok a történetemet. 

Nem sok visszajelzés érkezik, hogy milyen a blog de bezárni azt nem fogom.

 Jó olvasást. ! Puszii : Wiwii

Hope

Reggel arra ébredtem, hogy a barátnőm hív telefonon. Még jó is, hogy felhívott, mert különben el aludtam volna. Vagyis, el is aludtam. Ez érthető  volt, hiszen tegnap miután elaludtam, Maria bejött a szobámba, ráadásul alva járva. Nekem fogalmam se volt, hogy küldjem vissza a szobájába mert semmire se reagált amit mondtam neki. Azután nagy nehezen kitessékeltem a szobámból, de hiába volt. Utána se tudtam el aludni. Egész végig azon a srácon járt az eszem aki tegnap itt volt. Ne, hogy félre értsétek, nem tetszek, meg semmi ilyesmi, csak kíváncsi vagyok, hogy ki lehet az.

Felvettem a telefont.

-           - Szia.

-           -  Szia. Csak ezért hívtalak, mert ma nem mentem futni. De gondolom, már észrevetted,hogy nem voltam ott.  – magyarázkodott, persze nem értettem mert én se mentem el.

-          -  Nem. Én se voltam. Elaludtam.

-          -  Akkor jó. – hallottam a megkönnyebbülést a hangján.

-          -  Figyel. Nem akarsz eljönni  velem wellnessezni egyet?

-          -  Hope. Tudod, hogy nekem erre nincs pénzem.

-          -  Jó, de most lesz a szülinapod. Adhatnám elő ajándéknak.

-          -  A szülinapomig van még 2 hónap.

-         - Mondom elő ajándék.

-         -   Jól van, meggyőztél.

-         -  Akkor 10-re oda megyek. 

Azzal le tettem a telefont. Lementem, és a dolgozószoba felé vettem az irányt. Tudtam, hogy aput ott mindig megtalálom. Úgy is volt, ahogy gondoltam. Apu ott ült a gép előtt. Odaszaladtam hozzá, és megöleltem. Elmondtam neki, hogy ma el szeretnék menni egy wellnessbe. Egyedül nem akarta, hogy menjek, ezért rám sózta Lindsey-t. Nem örültem neki, de apu úgy tudja, hogy a legjobb barátnők vagyunk, és Lindsey is. Persze nincs vele semmi bajom, de nem nagyon szeretem az ilyen beképzelt embereket. Nem tudtam, hogy megoldani a dolgot, ezért felhívtam Beckie-t, hogy Lindsey is jön. Persze ők ki nem állhatták egymást. Azt terveltük ki, hogy 10-2-ig Beckie-vel leszek. Utána pedig, Lindseyvel. Tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű mulatság de már nagyon rég nem voltam fürdőbe. Mivel Beckie nem nagyon szereti a wellnesst, vele elmegyek egy aquaparkba. Lindsyevel, pedig egy wellnessbe. Igen. Így lesz a legjobb.

Cristiano

 - Édesem. Nem megyünk el valahova kikapcsolódni egy kicsit? - kérdezte Irina. 

 - De persze elmehetünk. - adtam választ a kérdésére. - De, hova akarsz menni ? 

 - Mondjuk a kedvenc helyünkre? Tudod abba a wellnessbe. 

 - Nem drágám, az csak a TE kedvenc helyed. Én jobban szeretem az izgisebb dolgokat. 

 - Jó akkor mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk a wellnesbe, az előtt meg azt csinálunk amit te akarsz. 

 - Hát ez most nem fog összejönni édes. Mennem kell edzésre de 1kor elmehetünk arra a helyre, ahova te annyira szeretsz járni. 

 - Rendben. Akkor, majd itt várlak. De ne késs. 

 - Megpróbálok. De most tényleg mennem kell mert el fogok késni. - megcsókoltam, majd siettem ki a kocsihoz.
 Nem haza jöhettem volna már 11kor is, de semmi kedven nem volt a nyavajgását hallgatni. Örültem neki, hogy elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni, de nem éppen vele, és nem éppen oda. Na mind egy. Már megígértem. Valahogy majd túlélem. Ráadásul este még valahova mennem is kell. José intézett valamit, amin muszáj ott lennem, mint csapatkapitány. Nem tudom, hogy mért fontos ez, de azt mondta, hogy egy embert el kell vinnie, és én leszek az az ember. Észre sem vettem, de már a stadionnál jártam. 

Hope

Még gyorsan lefürödtem , az indulásunk előtt. A hajamat, megszárítottam, majd begöndörítettem. Egy táskába belepakoltam a fürdőruhámat, és az Iphone-t. Aputól kértem pénzt, és azt is 

beleraktam. 

Még lementem reggelizni. Persze, még nem döntöttem el, hogy mit vegyek fel. Észrevettem, hogy tegnap nem mostam le a körömlakot, így anyuék előtt, a kezemet nem igazán mutattam. Reggeli után ideje volt eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Nagy volt a ruhatáram  de sose tudtam egy könnyen eldönteni az az napi viseletemet.  

Úgy döntöttem, hogy amikor Beckievel találkozom. akkor egy egyszerű pólót, egy rövidnadrággal veszek fel. Beckie, nem szereti, ha valami nagyon kiöltözik. Cipőnek is, csak egy converse cipőt választottam. Anyuék elé nem állhattam így ezért azt láttam helyesnek, hogy a kocsiban öltözöm át. 

Amikor Lindseyvel találkozom, akkor pedig egy vajszínű szoknyát veszek fel. És amikor a házból kilépek, akkor is ezt fogom viselni. Hát én inkább a kényelmes ruhákat szeretem hordani, de kiöltözni is imádok. Amire elkészültem, már csörgött is a telefonom. Gondoltam, hogy ki az, de azért rápillantottam a képernyőre. Nem tévedtem. Beckie volt az. 

 - Szia. Mikor jösz? - kérdezte a vonal túl oldaláról. 

 - Szia. Már is indulok. Te legyél kész. Oké? 

 - Jó. Akkor várlak. Szia.!

 - Szia.!

Lementem a lépcsőn, és elköszöntem anyuéktól. Beszálltam a fekete BMW-mbe, és elhajtottam. Egy kis kocsikázás után, meg is érkeztem a célállomásra, ami ez esetben Beckie háza volt. A ház elé parkoltam, és becsengettem. Nem is kellett sokat várakoznom. Beckietől elvettem a cuccát amit hozott a kezében. Láttam, hogy nem nagyon bírja.

 - Szia. Húú.. De erős vagy. - mondta miközben átadta a csomagot. 

 - Szia. De te mit pakoltál ebbe. Elég nehéz. 

 - Hát csak pár cuccot ami szükséges lehet. 

Beckie, mindig is ügyelt mindenre. Én nem ilyen vagyok. Csak megyek a vak világba, és mindig azt mondom. Majd lesz valahogy. Ahogy beültünk a kocsiba, elindítottam a kedvenc számomat.  Gusttavo Lima - Balada Boa

Beckie ki nem állhatta ezt a számot. Nem szerette a portugál nyelvet, én viszont nagyon is. Egy időben el kezdtem portugálul tanulni, de abbahagytam. Nem is tudom, hogy mért. Apunak volt Portugáliában egy Hotelje. Kiskorunkban, mindig ott voltunk Lindseyvel. Aztán, mivel apu Mdridba,építtetett hoteleket, vissza költöztünk. Lindseyvel azóta is jó a kapcsolatunk. Már vagy 4szer újra kezdődött a szám mikor Beckie megkérdezte, hogy nem-e unom még. Én persze azt feleltem, hogy nem. Még 10 perc utazás után megérkeztünk, Beckie szerencséjére. Az enyémre nem nagyon. Én még hallgattam volna a zenét. 

Amikor megvettük a jegyeket, és bementünk, nagyon ürültem, hiszem imádtam a csúzdákat. Tudtam, hogy nagyon jól fog telni ez a nap is.

# Hope Életének Története: Chapter 1

Sziasztok.!! 

Igaz, hogy nincs meg az 5 komi, de már nem tudtam várni, és én se várhatom el, hogy az elején már 5 komi legyen, ezért hoztam a folytatást. Ehhez viszont kéne a 3 komi. Nagyon örülök, hogy Mercíí komizott. Külön köszönöm neki. Hát akkor nem húzom-halasztom. Itt a rész.

Jó olvasást mindenkinek.!!! Puszii: Wiwii

 ~ Hope háza ~

Ez a reggelem is ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Én nagyon korán kelő vagyok, így minden nagy eljárok futni az erdőbe. Ez ma sem volt másképp. Mivel a szüleim, nem nagyon nézik jó szemmel, ha a barátnőmmel, Beckie-vel találkozom. Sose értettem, hogy miért nézik le a szegényebbeket. Próbáltam már megbeszélni velük a dolgot, de nem engedtek a véleményükből, így titokban kell találkoznunk. Elővettem a  telefonomat, és írtam neki egy sms-t, hogy elindultam. Nálunk ez megszokott dolog volt, hogy eljárunk futni. Nekem nagyon fontos, hogy formában legyek, ugyan is szeretek sportolni, de csak hobby szinten. Felkaptam magamra valamilyen futóruhát, én már indultam is. Próbáltam halkan lemenni a lépcsőn, de Maria a házvezetőnő észrevett. Szerencsére ő mindig falaz nekem, ha ilyen dolgokról van szó. Így megkértem, hogy mondja azt apumnak, hogy veszek pár új ruhát. Egyből rá is bólintott. Kimentem a bejárati ajtón, és futni kezdtem az erdő fele. Persze amikor megláttam Beckie-t, egy kicsit lelassítottam, és odakocogtam mellé. Gondoltam, hogy a futásból, végül beszélgetés lesz. Leültünk egy fához, és beszélgetni kezdtünk. 

 - Figyelj Hope. Holnap este lesz egy tök jó buli Britney-nél. Mondd, hogy eljössz. - mondta reménykedve Beckie.

 - Persze, hogy ott leszek. De képzeld, ma apuék elmennek valahova anyámmal. És egész nap egyedül leszek. Átjöhetnél mondjuk olyan 3óra fele. Medencézhetnénk egyet. 

 - De, ha lebukunk? 

 - Mondtam, hogy nem lesznek itthon. És majd Maria falaz nekünk. Ne aggódj.! Tartunk egy pikniket. Már mióta nem voltál nálunk. Én meg szinte minden nap ott vagyok. 

 - Jó akkor 3 kor. De most mennem kell. Mert anyu nemsokára megy dolgozni és vigyáznom kell az öcsémre. 

 - Jól van akkor várlak. - majd adtunk egymásnak három puszit, ahogy szoktunk, és visszakocogtam a házunkhoz. Láttam, hogy apu kint áll a teraszon, és valakivel beszél telefonon. Annyit értettem, hogy akkor holnap este. És letette. 

 - Szia apu. - köszöntem oda neki, és adtam az arcára egy puszit. 

 - Szia kincsem. Vásárolgattál? - kérdezte. 

 - Igen. 

 - És hova raktad amiket vettél? - kérdezte kíváncsi hangon. 

 - Megkértem, hogy küldjék utánam, mert elég sok mindent vettem. - most majdnem lebuktam. De szerencsére az eszem most sem hagyott cserben.

 - Akkor jó, mert holnap este egy nagyon fontos embert hívtunk meg vacsorára. Szeretném, ha velünk tartanál. Számíthatok rád? - kérdezte, bevetve a bociszemeket, aminek sosem tudok ellenállni.

 - Persze apu. - aztán eszembe jutott a buli. Ez se lesz egy könnyű este az biztos. - Mikor indultok? 

 - Most. Ha anyád elkészülne már. Ja tényleg. Ameddig nem vagyunk itthon, ne menj sehova ha kérhetnélek rendben? Majd este jövünk olyan 9óra fele. - abban a pillanatban toppant be anya. 

 - Rendben apu. Szeretnek titeket. jó szórakozást. - majd adtam mind a kettőjüknek egy-egy puszit, és felszaladtam az emeletre.  Jó kis délutánunk lesz, az biztos. Előkészítettem mindent a piknikhez. Megkértem Mariat, hogy süssön nekünk valami finomat. Amikor már szinte kész voltam mindennel, az óramutató pont a tizenkettesen pihent. Még van 3 órám. Addig lemegyek pancsoni egyet.

Kiválasztottam két fürdőruhát. Számítottam arra is, hogy Beckie nem hoz. Én egy pink színűt vettem fel. Leszáguldottam a lépcsőn. Kimentem az udvarra. Majd nekifutásból belevetettem magam a medencébe. egy fél óra fürdés után azt vettem észre, hogy Maria beszélget valakivel. Nem láttam teljesen, hiszen nagyon távol voltak. megpróbáltam közelebb menni a medencébe. Kicsit sikerünk is. Láttam, hogy az illető ide akar jönni de Maria nem engedi. Egyre közelebb jöttek. Nem foglalkoztam vele. Majd elmegy. Úsztam még egy kört a medencébe. De a kíváncsiságom  most is eluralkodott rajtam. Megint megnéztem, hogy ott-e vannak még. De már csak Maria-t láttam. Biztosan elmehetett. Még egyszer körbenéztem, hogy tényleg nincs-e a közelben..
 - Te kit keresel? - hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot.
 - Nem mind 1 az neked ? - kérdeztem elég flegmán. Amikor megfordultam, láttam, hogy ő az aki ott beszélgetett Maria-vel. Nagyon ismerősnek tűnt. Ha nem lenne rajta a napszemüveg, lehet, hogy be tudnám azonosítani, de így nemigazán.
 - Felismersz? Vagy bemutatkozzak.
 - Mért ismernélek fel? Én nem kell bemutatkozni inkább mondd meg, hogy mért jöttél.
 - Miért vagy ilyen morcos cica? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
 - Nem vagyok morcos. Csak nem szeretem az ilyen nagyképű taplókat, mint te.
 - Ez most nagyon fájt. - erre én csak szemet forgattam. - Te vagy Mr. Nadia lánya? - kérdezte meglepetten.
 - És ha igen?
 - Hát akkor biztos, hogy nem hasonlítasz az apádra.
 - Nem is ismersz.
 - Hát elég eltölteni veled 2 percet, és már is tudom, hogy milyen kis harapós cica vagy.
 - Egyeltalán nem vagyok harapós.!! - Ő összekulcsolta a kezeit. - Na jó talán egy kicsit. Demostmár elmondanád, hogy miért jöttél ?
 - Mr. Nadiat keresem. De ha már így hozta a sors te is tökéletesen megfelelsz nekem.
 - Ne is álmodj róla. - odamentem a lépcsőhöz és kimentem a vízből. A számomra még mindig ismeretlen személy vetett rám egy elismerő pillantást. És csak megráztam a fejemet és továbbindultam.
 - Most itt akarsz hagyni? - kérdezte szomorúságot színlelvén. 
 - Nagyon úgy látszik. - bólogattam. 
 - Pedig még szívesen nézegetnélek. 
 - Nemsokára itt lesz a barátnőm, és szeretnénk KETTEN egy pikniket tartani. - emeltem ki a ketten szót.
 - Mi ketten? Benne vagyok. 
 - Hát barátom nem sok eszed van. 
 - Jól van most nagyon megsértettél. Inkább megyek, majd holnap visszajövök. De téged megtaláljalak. Ígérd meg, hogy itthon leszel.
 - Oké, csak menj már. És ne bámulj így.
 - Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de ha nekem azt mondják ne csináljam, annál jobban csinálom. Na de most már tényleg megyek, mert várnak. Szia Cica. 
 - Szia.! 
Fogalmam sincs, hogy ki a fene volt ez. Valami dereng, de ha most kést nyomnának a torkomhoz se tudnám meg mondani, hogy ki volt ez. Lehet, hogy ismertem már valahonnan. Nem, nem hiszem. Biztos, hogy apu valamelyik gazdag haverja. Tuti valami híres pacsirta, vagy fogalmam sincs, de azt tudom, hogy elég nagy tapló. Úgy döntöttem, hogy bemegyek, megkérdezem Mariat, hogy mi van a sütivel. Szerencsére, pont a konyhában találtam. Nagyon finom illatok szálltak ki a helységből. 
 - Mi ez a mennyei illat? - kérdeztem, a konyhába érve.
 - Amit kért kisasszony. 
 - Mondtam már, hogy ne kisasszonyoz. 
 - Rendben kisa..őő.. Hope.
Abban a pillanatban szólalt meg a csengő. Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam. Nem ért nagy meglepetés. Beckie volt az. 
 - Szia. Gyere be. 
 - Szia. Na kezdhetjük a bulit? 
 - Persze. Menjünk fürödjünk egyet. Az előbb úgy is megzavartak. 
 - Ki? 
 - Majd elmesélem.
Persze ahogy már korábban gondoltam, Beckie, elfelejtett fürdőruhát hozni. Meg is mutattam neki, hogy melyiket készítettem ki neki. Nagyon örült a ruhadarabnak. Egyből magára is kapta. Mondtam, hogy ha ennyire tetszik neki, nyugodtam tartsa meg. Persze ő ellenezte, de végül belement. Megkértem Mariat, hogy hozzon ki nekünk valamit inni. Addig elmeséltem, hogy mi történt velem az elmúlt egy órában. Persze folyamatosan arra gondoltam, hogy ki lehetett ő. Nem mintha érdekelne, de azért valami mégis megfogott benne. Nem tudom, hogy mi. Tudom, hogy elég tróger módon viselkedett, de nem hinném, hogy ez az igazi énje. Vagy mégis? Hát már úgy is mind egy. Beckivel, elég jól kihasználtuk a lehetőséget, hogy a szüleim távol vannak. Ha itt lennének tuti nem engedték volna meg, hogy ugráljak a medencébe, vagy hogy a szökőkútba fürödjünk. Végül úgy döntöttünk, hogy kivessük a körmünket. Én fekete, és pink színt választottam. Megpróbáltuk, hogy fele-fele színű legyen. Nagyon elszaladt az idő. Már 8 óra is lehetett. Beckie ragaszkodott hozzá, hogy most már haza megy, mivel félt, hogy a szüleim észreveszik az ittlétét. Elköszöntem Beckietől, majd felmentem, és lezuhanyoztam, azután pedig a konyhába indultam. 
 - Maria. Készen van a vacsora? 
 - Természetesen, Hope. 
 - Köszönöm. 
Maria, megterített nekem, majd vacsorám elfogyasztásához kezdtem hozzá. Amikor ezzel is végeztem, fogat mostam, és az ágyam fele indultam el. Levetettem, a selyemköntösömet, majd befeküdtem az ágyamba, és mély álomba szenderültem.

# Hope Életének Története: Bevezető

Sziasztok. !

Mint látjátok, megnyitottam a Ronis blogot. 

Kaptam visszajelzéseket, hogy lesz  aki olvasni fogja a blogot. 

Remélem, hogy ez a kis történet is elnyeri a tetszéseteket. 

Legalább 5 komi kéne a folytatáshoz. 

 Jó olvasást mindenkinek.!! :)

Puszii: Wiwii

Hope Milena Nadia-nek lenni elég nehéz dolog. Mindenki elvárja, hogy mindig mindenből a maximumot hozza ki. Hope, egy 21 éves Spanyol lány. A szülei nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy Hope olyan emberek közt legyen, akik hasonlóan gazdagok, mint ők maguk. De ez cseppes sem könnyű. Főleg, ha nem a kegy, és a báj, a két tulajdonságod. Hope, mégis megpróbálja, és igyekszik a szülei kedvében járni. De mi sülhet ki ebből?!

Megtudjátok, ha továbbra is velem, és Hope-al tartotok. :)