# Hope Életének Története: Chapter 10

-         

      Látod. Tudom, hogy ott van Irina, de nekem nem ő kell. Én..nem szeretem. De itt vagy te.. én már nem tudom mit akarok.

Én lefagytam. Meg se tudtam szólalni. Ilyen hirtelen nem tudok neki semmit se mondani.

-          Erre most mit mondjak? Nekem ehhez még idő kell. Alig ismerjük egymást. Te se vagy még biztos a dolgokban.

-          Értem. Tényleg hülyeségvolt az egész. Ne haragudj.

-          Én..

-          Nem kell semmit se mondanod.

Közben meg is érkeztünk a házunkhoz. Nagyon kínos volt az egész. Cristiano Ronaldo most vallott nekem szerelmet. Ha mondhatjuk így.

-          Hát .. akkor.. Szia ! –köszöntem el tőle.

-          Szia. – motyogta szinte az orra alatt. Alig értettem belőle valamit.

Sürgősen beszélnem kell valakivel. Fel is hívom mindjárt Lindseyt. Éppen a kinti lépcsőm lépkedtem fel,és bambultan magam elé meredtem. Sok minden kavargott a fejemben. 2 hete még álmodni se mertem volna arról, hogy én és Cris. Miről beszélek én? Még most sincs Cris és én. Semmi ilyesmiről nem volt szó. Ő még mindig Irinát szereti, csak eltöltöttük egy kellemes napot együtt és  ez zavarhatta meg teljesen.

-          Hé Hope! – szólított meg egy nem éppen kedves hang.

Felnéztem, és nem is tudom mi jutott először eszembe. Az, hogy milyen hangnembe szólított megy vagy, hogy mit keres ő itt.

-          Hát te? – lépődtem meg.

-          Hallottam, hogy kezdesz sikeres lenni a futballisták körében, és nekem ez nagyon nem tetszik. – nem is hittem a fülemnek. 

      Ezt az az ember mondja nekem, akit én mindig is támogattam és segítettem neki. Persze azt nem mondom, hogy semmit sem kaptam tőle vissza, de én senkitől nem tűröm el, hogy ilyen hangnemben beszéljen velem.

-          Neked ehhez semmi közöd.

-          Hát dehogynem.

-          Maradj ki az életemből Beckie Solo. –arrébb löktem majd folytattam tovább a házba vezető utamat. Maria éppen felém tartott. 

-          Semmi bajod lányom?

-          Nem. Nincs semmi bajom.

-          Annyira mérges volt ez a lány, és nagyon csúnyákat mondott rólad lányom. Már azt hittem, hogy meg akar ütni.

-          Ne aggódj miattam. Tudok magamra vigyázni. – megöleltem, majd a szobám fele tartottam.

Levetettem a cipőmet, majd a telefonomat kezdtem kutatni a táskámba. Szerencsére nem telt sok időbe míg megtaláltam. A névjegyzékbe Linds számát kezdtem keresgélni.

-          Szia Hope. – szólt bele a telefonba.

-          Szia ! Nem tudsz átjönni egy kicsit? Beszélnem kell egy emberrel akiben maximálisan megbízok.