2012. szeptember 27., csütörtök

La vida real: *Chapter 4*

Sziasztok!
Tudom, hogy már rég nem jelentkeztem a La vida real cimű történettel de kaptam némi visszajelzést, és arra a döntésre jutottam, hogy nem hagyom abba ennek a történetnek az írását se. Remélem, hogy a Believe in yourself is hasonló sikerekkel fog gazdagodni. Örülnék pár kommentnek.
Puszii.: Wiwii


Álvaro Morata 


- Édes? - lepődtem meg a megszólításán. Igazából normál esetben nem ezt mondtam volna de Ronaldo nem éppen normál esetnek számít. 
- Miért ne? 
- Mért? Had világosítsalak fel, nálam nem jön be ez a tipikus csajozós duma. - mutogattam az ujjammal. 
- Te a mi stadionunkba van.Ugye tudod? 
- Persze, de az megint más kérdés, hogy érdekel-e..
- Nehéz eset vagy.. - dühöngött majd elment. 
Első benyomásom róla, hogy bunkó. Igaz, én se voltam valami kedves. 


~*~

Az edzést végignéztem de nem a drága barátom kedvéért. Nyomós oka talán nem is volt. Elég rendesen bambulhattam, mikor valaki hozzám szólt. 
- Szia. 
- Szia. 
- Te, hogy -hogy itt vagy? Ez zárt körű edzés. 
- Te vagy a harmadik aki ezzel jön ide. nevettem. Nagyon kedvesnek látszott. 
- Ja bocsi, csak meglepett. Vagy talán Ronaldo jelenlegi barátnője vagy? - kérdezte. 
- Miből gondolod, hogy épp Ronaldoé? 
- Mert csak ő szokott idehozni ilyen gyönyörű lányokat de azok az edzés felénél elköszönnek tőle és elmennek. A legtöbb lány nem igazán szereti a focit. 
- Hát én se rajongok érte de megtisztelem a pályán lévő embert még ha nem is érdemelné meg. - mutattam Neymar irályába.
- Ó, tehát az újonccal jöttél? 
- Igen. 
- Tényleg, még be se mutatkoztam. Álvaro Morata. 
- Macey Lima. - fogadtam el a kézfogását. 
- Már értem miért voltál ilyen ismerős. Annak a Gusttavo Lima-nak vagy a rokona igaz? 
- Igen. A bátyám. 
- Bírom a zenéjét. Balada. Igaz?
- Igen. Én segítettem neki a megírásában. - húztam ki magam. 
- Slágert gyártottál. 
- Azért ne túlozzunk. 
- Vége az edzésnek. Mester azért hivatott ide minket, mert beakarja mutatni az új srácot. Azaz a barátodat. Gyere velem. Menyünk be. 
- Oké. 
Egyeztem bele. Felálltunk és elindultunk az öltözők fele. Nem hittem, hogy én oda bemehetek de mind egy, bementem de abban a pillanatban meg is bántam. Mindenki szeme rám szegeződött. Szerencsére fel voltak öltözve. Kivéve egy személyt. Mit ad isten? A mi Cristiano Ronaldonk nyomult egy szál törölközőben. Akarva, vagy akaratlanul is de a szemem megakadt izmos testén. Szerencsére Morata meglökött, így észhez tértem. 
- Mégse volt olyan jó ötlet téged behoznom ide. 
- Szerintem és megyek. Majd még találkozunk. 
- Oké. Szia. 
- Szia. 
Kimentem, és próbáltam megemészteni a látottakat. Miért van az, hogy van egy igazán jóképű, helyes pasi de tetőtől, talpig bunkó. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése