#Hope Életének Története: Chapter 11

- Szia Hope! - szólt bele a telefonba. 
- Szia ! Nem tudsz átjönni egy kicsit? Beszélnem kell egy emberrel akiben maximálisan megbízom.



Lindsel megegyeztünk, hogy átjön. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzen.
- Szia! - köszönt, mikor belépett a szobámba.
- Szia! - köszöntem vissza neki.
- Mi volt az a sürgős dolog?

Nem tudtam, hogy el-e mondjam neki, hiszen 2 hete még teljesen más véleményen voltam mint most. Igazából nem is tudom miről beszélek.. Egyértelmű, hogy Cris Irina miatt ilyen összezavarodott. Nem hiszem, hogy jó hatással van rá az a nő. Nem vagyok féltékeny de úgy érzem, Crissel már elég közel kerültünk egymáshoz az elmúlt napokban. Azt nem tudom, hogy miért érzem azt, mintha már ezer éve ismernénk egymást és minden titkunkat tudjuk egymásról. Nem hiszem, hogy szerelmes lennék belé, és azt sem, hogy leszek-e valaha. Cris egy nagyon rendes srác de azt is tudom, hogy fenn állna a veszélye annak, hogy megcsalna. Persze normális esetben is előfordul de ő nem egy mindennapi srác. Több ezrek szeretnének a barátnője lenni.. Nekem egyel talán nem hiányzik az, hogy minden nap azon törjem a fejem, vajon hol van mos? Kivel lehet éppen? Nem. Ez nem az én világom.

- Hahó!! - lebegtette Lindsey a kezét előttem.
- Bocs. Mit mondtál? - eszméltem fel a gondolataimból ami egy kicsit zavart, mert nem tudtam igazán lerendezni magamba a dolgokat. Végül is Linds a barátnőm. Neki mindent el mondhatok.
- Vagy tíz perce csak bámulsz magad elé.
- Bocsi csak gondolkodtam.
- Na szóval mi is az a nagy probléma?
- Először kezdem azzal amire nekem az lesz a válaszod, hogy megmondtam.
- Ez tetszik.
- Beckie ide jött és közölte velem, hogy nem tetszik neki, hogy kezdek sikeres lenni a focisták közében.
- Na én  megmondtam, hogy valami nem oké a csajban.
- Tudom, és igazad volt. Hogy lehettem ilyen vak? Mindig is csak azért volt velem mert voltpénzem és segítettem rajtuk. Én ezt nem fogom hagyni, hogy tönkretegye az életem.
- Na így kell ezt felfogni. Majd együtt lenyomjuk a kis csajt. Most pedig elmegyünk egyet plázázni. Nem veszek sok mindent ígérem.
- Oké. Csak, hogy van még egy problémám.
- Ki vele csajszi.
- Majd út közben elmondom.
- Ahogy akarod.

Lementünk a földszintre. Azt beszéltük meg Lindsel, hogy Ő is haza megy elkészülni és én is. Nekem nem kell sok idő, hogy elkészüljek. Vagy talán még is? Sose szoktam nézni, hogy mennyi idő alatt leszek kész. Gyorsan felmentem az emeletre. Benyitottam a fürdőszobába. Nem zuhanyoztam le, csak a hajamat mostam meg. Gyors hajszárítás,és vasalás. Elég szépen sütött a nap,és aput se láttam a házban, arra gondoltam veszek fel egy has pólót. Gatyának pedig egy rendes farmerrövidnadrágot  választottam.

Amire kész lettem, csörgött is a telefonom. Linds volt az, ami azt jelenti, hogy ő már itt van. Kinéztem az ablakon,és tényleg ott állt az autóval. Felvettem a telefont és csak annyit mondtam neki, hogy megyek már. Leszáguldottam a lépcsőfokokon, majd kiáltottam egyet jelezvén, hogy elmentem. Válaszul anyától, csak egy vigyázz magadra mondatot kaptam, és már kint is voltam az udvaron.
Beültem a kocsiba Linds mellé.

- De jó színed van.
- És te meg szolizól éjjel, nappal. - válaszoltam neki gúnyosan.
- Mért vagy ilyen gonosz?
- Én? Gonosz?
- Igen. Na mind egy. Mondd mit akartál mondani.
- Hát.. Tudod, volt az a fotózás amit elvállaltam.
- Igen..

Elmeséltem neki mindent, amit csak lehetett. Engem is meglepett, hogy ilyen hosszan tudjak beszélni valamiről egyfolytában. Még akkor is folyamatosan meséltem, miközben a parkolóból mentünk a plázába. Már a kedvenc kávézónk fele tartottunk, mikor vége lett a kis történetemnek, amit Lindsey figyelemmel követett végig. Láthatóan még őt is meglepte a dolog, ahogy Crisről beszélek, azok után, hogy elhordtam mindenféle beképzelt idiótának.

- Huu.. hát gondolom, most a legkevésbé sem akarsz összefutni Crissel.
- Hát ha lehetne akkor inkább kihagynám.
- Attól tartok ez most lehetetlen.
- Nem értelek.
- Nézz oda!