# Hope Életének Története: Chapter 3

Hola.! 

Meg is hoztam a következő fejezetet. Köszönöm még egyszer, hogy segítettetek a szavazással. A majdnem 700 látogatót is nagyon köszönöm. Annak is nagyon örültem, hogy 6 rendszeresen van. Remélem, hogy azért ez a szám még nőni fog. Igyekszem minél érdekesebbé varázsolni az én kis történetemet.

Pussz.: Wiwii < 3

 

Láttam, hogy nagyon nevet, és nem akarja abbahagyni. 

 - Nocsak.. Én tudtam, hogy még összefutunk.. - terült el egy hatalmas vigyor a száján. - Láttam volna magad.. Nagyon vicces kis cicus voltál. 

 - Te voltál nálunk? Aki aput kereste? Akkor ezért voltál nekem annyira ismerős. Én m,ár mondtam, hogy nem vagyok cica. Én amúgy is egyel talán nem volt vicces. 

 - Én most azt mondtam, hogy CICUS. Eszméletlen vicces volt. Nem lett volna elég egy szoknyás lányt dekázni látni, még ahogy megijedtél. 

 - Jó. Le lehet rólam szállni.
 - Egyébként. Jó volt amit itt produkáltál az előbb.
 - Kösz. 
Azzal  a lendülettel elindultam a barátnőm fele.
 - Tudod én nem szoktam hozzá, hogy a lányok csak így itt hagynak. - még kiabált utánam.
 - Jobban teszed, ha hozzá szoksz.
Láttam, hogy Lindsey nincs egyedül. Ott van vele Ramos is. Nagyon élvezték egymás társaságát. Nem igazán volt kedvem megzavarni őket, de nem tudtam mást tenni. Ahhoz a majom Ronaldohoz vissza nem megyek az is biztos.
 - Hová tűnt a cipőd hamupipőke? - hallottam meg Ramost.
 - Basszus.. Ott maradt.
 - Ronaldo elvette az eszed igaz? - kérdezte.
 - Igen, biztosan. Pont Ő.
Visszamentem a kispadhoz ahova a cipőmet dobtam. Nem volt sehol. De most komolyan nem találtam meg sehol a cipőm. Mezitláb csak nem mehetek haza. Elő kell kerítenem a cipőm. Elindultam az öltözők fele. Volt egy tippem, hol lehet a cipőm. Megálltam az öltözők ajtaja előtt. Nem tudtam, hogy tényleg be akarok-kopogni de megtettem. Nagy meglepetésemre Ronaldo nyitotta ki az öltöző ajtaját.
 - Nagyon vicces vagy. Hol a cipőm?
 - Tudtam, hogy vissza jössz. Milyen cipőd? Mit szívtál ? - nevetett egy nagyot.
 - Komolyan. Vissza adod a cipőm?
 - Szóval most adjam vissza a cipőd, amikor te le trógeroztál ?
 - Mondjuk. - nevettem el  magam én is.
 - Még talán vissza is adnám, ha nálam lenne. De nincs
 - Akkor adj valami cipőt amibe hazamehetek.
 - Stoplis jó lesz? - nevetett. Már én is nevettem.
 - Az mind egy csak cipő legyen.
Behívott az öltözőbe ameddig keres nekem valami cipőt. Senki nem volt még az öltözőbe. Neki volt egy 38-as stoplisa. Még régen jó volt rá azt mondta. És, hogy vigyázzak nagyon rá.
 - Jól áll. Szoknya- Stoplis. Remek stylist-od lehet.
Erre csak megforgattam a szemem. Indultam ki az ajtón.
 - Hé. És a jutalom? Kisegítettelek egy cipővel.
 - Megkaptad a cipőmet.
 - De mondom, hogy nincs nálam.
 - Hát nekem mind egy. Van egy tök jó stoplisom.
 - Azt ne felejtsd el, hogy maga Cristiano Ronaldo hordta.
Kiléptem az ajtón. Odamentem Lindseyékhez.
 - Komolyan az a cipő van rajtad?
 - Igen. Az enyém "eltűnt". -mutattam idézőjeleket az ujjaimmal.
 - Azt Cris adta ? - kérdezte meglepetten Ramos.
 - Igen. Ő. De mért ilyen fontos ez?
 - Ez Cris legféltettebb kincse. Senkinek nem adná oda.
 - Hát úgy látszik én nem senki vagyok. - nevettem. - De látom összebarátkoztatok. -mutogattam rájuk.
 - Igen. De nekem most mennem kell. Maradjatok itt, és edzés után elmegyünk valahova. - mondta Sergio.
Nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Este azt mondta apu, hogy jön valami fontos ember hozzánk, és legyek ott.
 - Nekem most nem jó. Azt hittem, hogy hamarabb le fog menni az edzés. Bocsi, de majd máskor bepótoljuk.- szabadkoztam.
 - Oké. Holnap ugyan itt várlak titeket. 11-kor kezdődik az edzés.
 - Rendben. Itt leszünk. - válaszolt helyettem Linds.
 - Akkor holnap. Sziasztok. - köszönt el tőlünk Sergio.
Kiléptünk a stadionból. Odasétáltunk a kocsihoz. Beültünk, és elhajtottam.
Olyan jót beszélgettünk Lindsel. Olyant még Beckievel se szoktam. Úgy érzem, Beckie kezd tőlem eltávolodni. Nem tudom mért, de ezt érzem. Nagyon sokáig azt Hitette velem el, hogy Linds csak egy hisztérika, de rájöttem, hogy nem. Nagyon jó barátra találtam benne. Kiderült, hogy oda van Sergio-ért. Én megígértem neki, hogy azon leszek, hogy ők összejöjjenek. Nem lesz nehéz dolgom, mert Ramos, is ugyan úgy oda van Lindsért. Én ezt látom. De ki fogom deríteni. Megkértem Lindsey-t, hogy jöjjön ma át hozzánk, és aludjon ott. Azt mondta, hogy este lesz valami buli. Oda el akar menni. Elvileg van 2 V.I.P. belépője. Egyből azt mondta, hogy menjek vele. Persze én bele is mentem, de valahogy ki is kell jutnom a házból. Arra jutottunk, hogy most át jön hozzám, és a buli előtt egy órával elindul. Nekem, csak az volt a dolgom, hogy lelépjek a vacsoráról, és még át is tudjak öltözni. Mivel még csak 2 óra volt, azt terveztük, hogy elmegyünk a plázába venni pár új cuccot.

******

Már lehetett fél 7 is mikor eszembe jutott, hogy 7-re hivatalos a nagy vendég. Semmi kedvem nem volt jó pofizni. De mind egy. Megígértem. Mindig betartom az ígéreteimet. Többnyire. Ott ültem az ágyon. Mellettem pedig Linds.

 - Mennyi az idő ? .kérdeztem, hogy meg tudjak bizonyosodni róla.
 - Fél 7.
 - Akkor jó. Választanál nekem egy ruhát? Én lemegyek Mariatól kérek valami rágcsát. - mondtam Lindsnek.

Ahogy mentem lefele a lépcsőn kiabáltam Marianak.
 - Maria, Maria!!
Amikor a lépcsőn álltam és megfordultam, nem várt személyek néztek velem farkas szemet. Le dermedtem. Láttam Ronaldon, hogy alig tudja vissza folytani a nevetést. José pedig egy aprót lök Ronaldon, hogy hagyja abba. Gyorsan összehúztam magam előtt a köntöst, és vissza fordultam. Szóval ők lennének a vendégek. José és Ronaldo. ?! Szent isten. Ez nagyon égő volt. Gyorsan felkapok magamra valamit, és lemegyek. Nem gondoltam volna, hogy a vendégek ilyen hamar itt lesznek. És legfőképp azt nem, hogy Ronaldo lesz az egyik vendég. De mit érdekel ez engem. Lemegyek, köszöntöm őket illedelmese, majd távozom a vacsora után. Linds végre elő állt a ruhámmal.
Cipőnek és fekete platform talpú magassarkút vettem fel. Eléggé rövidnek tűnt a szoknya része. És a felső sem takart túl sokat, de már nem volt időm válogatni. A hajamat sík egyenesre vasaltam. Nem volt szívem otthagyni Lindsey-t ezért le hívtam őt is, had vacsorázzon velünk. Elvégre, olyan mintha családtag lenne. Először ellenkezett, de én mindenre rá tudom venni. Bár lehet az is közrejátszott, hogy meg akarta nézni, hogy viselkedik velem Ronaldo. Nem tudtam, hogy miért fontos ez, de neki az volt. Elindultunk a lépcső fele. Most már nincs vissza út..bár nem is tudom, mit aggódtam ezen ennyit.
Leértünk a a lépcsőn. Egész végig Ronaldot figyeltem. Amikor meglátott, szinte majd kiugrott a szeme. Linds is észrevette. Gondolom ezen mosolyodott el.
 - José, szeretném bemutatni a lányomat. - húzott oda apu José elé.
 - Üdvözlöm.! Hope Milena Nadia. 
 - José Mourinho. - ráztunk kezet. Nagyon aranyosnak tűnt. 
Tovább indultam Cris fele. 
 - Hope Milena Nadia. - nyújtottam a kezem. 
 - Cristiano Ronaldo. - fogadta el a kézfogásomat. Azután odahajolt a fülemhez. - Nagyon dögös vagy Mókuska. - nevetett. Csak remélni mertem, hogy anyuéknak nem tűnt fel, hogy mit csinált. 
Miután Lindsey is bemutatkozott, leültünk vacsorázni. Nagy szerencsémre Ronaldo ült mellettem, a másik felemen pedig Lindsey. Egész végig arról beszéltek, hogy apu egyik nagy cége, a Real Madrid-ot fogja "reklámozni" valamelyik termékén. Persze Ronaldo lesz a reklám arc. 
  - Nem gondolod, hogy kéne még valami, vagy valaki Cris mellé.. - kezdte José. 
  - De Igazad van. - mondta apu. Én abban a pillanatban kortyoltam bele az italomba. - A lányom.
Mondanom se kell. Ott kezdtem el fuldokolni. 
  - Mi?! - kérdeztem. Közben még köhögtem. Ronaldo megfogta a hátam.
  - Jól vagy ? - kérdezte szinte már nevetve. 
  - Igen, asszem. 
  - De te tökéletes lennél. Te, és Ronaldo. Te, mint szurkoló, Ő, mint futballista. - kezdte apu. 
  - Egyet értek. - terült el egy sunyi mosoly Cris arcán. 
  - Én nem. - vágtam rá. 
  - De kicsim. Nézz magadra. Ennél szebb lányt nem találnánk úgy se. 
  - Igen Kics..az az Hope. - mondta Ronaldo.
  - Kérlek Hope. - kezdett bele José is. 
  - Csak nem lehet olyan vészes. - amikor ezt kimondtam mindenki nagyon örült. 
  - Akkor benne vagy? - kérdezte apu. 
  - Benne. - feleltem unottan. 
  - Elnézést. Valaki megmondaná, hogy hol van a mosdó ? - kérdezte Cris, félbeszakítva a nagy örömöt.
  - Fent, balra, harmadik ajtó. - mondtam neki.  
  - Köszönöm. 
Még beszélgettünk egy olyan fél óráig. Természetesen a reklámról. Ránéztem az órára. Pontosan 8-at mutatott. A pillantásom, Linds-re szegeződött. Egyből vette a lapot. 
  - Ha megbocsájtanak, már egy kicsit álmos vagyok. Felmegyek, és lefekszem. Úgy terveztük, hogy ő kimászik a tűzlétrán. 
  - Persze menj nyugodtan. - mondta anyu. 
Vártam 10 percet, hogy annyira ne legyen feltűnő. 
  - Ha nem probléma, és is távozom. Nem igazán érzem jól magam. 
  - Baj van kicsim ? - kérdezte apu. - Ronaldo, fel kísérnéd? Van vendégszoba fent. Ha akarsz te is lepihenhetsz. Mi Joséval még megbeszéljük a részleteket. 
  - Rendben. Köszönöm. 
Én elindultam felfele a lépcsőn. Már amikor felértem, hallottam, hogy Ronaldo megszólít. 
  - Hope. 
  - Mi van? Most már nem cica vagyok? - nevettem. - Mondd. 
  - Csak azt akartam, hogy hol van a vendégszoba. Elég nagy ez a ház. Nem biztos, hogy megtalálom. 
  - Van egy pár vendégszoba..de a legközelebbi itt van a mellettem lévő szobában. 
  - Köszi édes. 

Csak megforgattam a szemem, és beléptem a szobámba. Egyből megakadt valamin a szemem. A cipőm. Szóval bejött a szobámba. Nem is baj. Legalább cipőt nem kell keresnem. Nem mintha nem lenne több száz pár. Elkezdtem keresgélni a ruháim között. Én is kikészíthettem volna legalább a ruhám. Először a kisebb gardróbom fele indultam. Olyan 5 perc keresgélés után, megtaláltam a számomra legmegfelelőbb ruhadarabot. Nem tudtam pontosan, hogy hova is menyünk, de ez bulira tökéletes. Remélem. Egy felül flitteres, alul pedig sima fekete miniruhát választottam. A cipőm is megvolt. Az arcomra feltettem egy kicsit erősebb sminket. Gyorsan felhívtam Lindsey-t, hogy milyen címre menjek..
Még utoljára belenéztem a tükörbe. Most meg voltam magammal elégedve. De inkább sietek, nehogy lemaradjak valamiről. Elindultam persze levettem a cipőm, hogy senki se hallja meg. Főleg nem Cris. Semmi kedvem nem volt még neki is magyarázkodni. De persze azért mégis jobb mintha anyuval, vagy apuval futnák össze. Elindultam a tűzlétra fele. Közbe hívott Lindsey. 
  - Szia. Most mászok a tűzlétrán. 
  - Akkor jó. Nem látott meg senki ?
  - Tudtommal nem. - már szinte az utolsó foknál tartottam. 
  - Tuti, hogy nincs ott senki? 
  - Persze, hogy nincs itt senki. Ennyire hülyének nézek én ki ? - nevettem. 
  - Úgy látszik. - hallottam meg egy hangot, azonban az nem a barátnőm hangja volt..